Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 8 (46. szám) - A Közbeszerzések Tanácsa 1997. január 1-je és december 31-e közötti időszakban végzett tevékenységéről, valamint a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól szóló beszámoló, valamint a Közbeszerzések Tanácsa 1997. é... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
81 tapasztalatokat is be ke llene mutatni, a megalapozott és tisztességes módon lebonyolított eljárásokat, erről is tájékoztatni kellene a közvéleményt. Az ajánlattevők kiválasztását szolgáló tendereljárás igényes vásárlási és üzletkötési technikát jelent. A folyamatok szakszerű lefo lytatása mindegyik szereplő és közreműködő részéről nagy tapasztalatot, kellő rutint és nem utolsósorban megalapozott piaci ismereteket is feltételez. Vizsgáljuk meg néhány gondolat erejéig, hogy milyen feltételek szükségesek a közbeszerzés működéséhez! Am ikor ezt a törvényt a tisztelt Ház megalkotta, abból a feltételezésből indult ki, hogy polgári demokráciát, erős civil társadalmat, szervezeteket, a nyilvánosság kontrollját, valós piaci viszonyokat és erős kamarákat feltételeztünk, a szolgáltató állam és önkormányzatok modelljét, amelyben az értékrend a közjót előbbre helyezi, mint az egyéni érdekek érvényesülését. Ha ezek a körülmények nincsenek biztosítva, akkor a közbeszerzés rendszere csak az adott körülményekre jellemző sajátos problémákkal, ellentmon dásokkal - röviden hadd mondjam így , zökkenőkkel működhet. És a gyakorlat ezt bizonyítja. A számos jó példa mellett vannak szép számmal negatív tapasztalatok, úgy, ahogy ez a beszámolóban is szerepelt. Ezzel együtt hadd mondjam azt, hogy a közbeszerzések ről szóló törvény jó szabályozásnak bizonyult. Sok esetben korrekt módon hajtják végre a versenyeztetést. Én azokat a számsorokat nem idézném föl, amelyeket Latorcai elnök úr elmondott. Ugyanakkor tudnunk kell azt, hogy a törvényhozók, a jogszabályalkotók kötéltáncot járnak, amikor egy ilyen fontos törvényt meghoznak, mert figyelmet kell fordítaniuk nemcsak a hazai viszonyokra, a hazai tapasztalatokra, a hazai intézményrendszerre, hanem az európai uniós csatlakozásra is. Figyelembe kellett venni a gazdaság fejlettségét, jelenlegi állapotát. És mint minden törvénynél, itt is igaz az, hogy mindig a leggyengébb láncszem az, ami meghatározza az egész rendszernek a működését. Itt szeretnék köszönetet mondani Berényi úrnak azért a sok javaslaté rt, amit a beszámolójuk végén tettek. Ezt azért hangsúlyozom és köszönöm meg külön a szocialista frakció nevében is, mert nem akarok róluk külön beszélni, mivel a miniszter asszony közben benyújtotta a törvénymódosító javaslatot, tehát lesz lehetőségünk, h ogy ezekről különkülön, egyesével is beszéljünk. Én azt hiszem, hogy nem fölösleges, ha sokszor elmondjuk, hogy a közbeszerzés valójában a közpénzen a társadalomnak és a közjó szolgálata érdekében vonatkozó ajánlattételre szóló verseny és a szerződéskötés folyamata. A közbeszerzés hazai működésének tapasztalatai alapján sajnálatos módon a legfontosabb szempontok sok esetben háttérbe szorultak, a gyakorlatban nem teljesülnek az eljárás kinyilvánított célkitűzései és alapelvei. Különösen fontos megemlíteni a közpénzek felhasználásának, átláthatóságának és a széles körű nyilvánosság ellenőrzésének megteremtését, a verseny tisztaságának és az ajánlattevők esélyegyenlőségének biztosítását. Mi volt ezzel kapcsolatban a gond, a probléma, amivel a jelentés is fogla lkozik? Az ajánlatkérők, legyenek intézmények vagy gazdálkodók, sok esetben nem kellő időben készítettek saját maguk számára közbeszerzési szabályzatot, amiben meghatározták volna, hogy milyen formában kérnek ajánlatokat, mire, milyen mennyiségre, milyen m inőségre, milyen hatékonysági kritériumokkal, milyen műszaki jellemzőkkel. Az különösen hiányzott - és ezt emelném ki nagyobb hangsúllyal , hogy hogyan, milyen rendszerben fogják elbírálni a pályázatokat. A rendszer annyiban már működik, hogy az ajánlatte vők élnek a visszakérdezés lehetőségével. De itt furcsa paradoxonhelyzet alakult ki, hogy sok esetben nem kérdezek, mert ha kellemetlen kérdéseket teszek föl, akkor esetleg rontom a saját nyerési esélyeimet. Tehát egyfajta hallgatólagos egyezség jött létre , holott nagyon fontos a jövő szempontjából, hogy okos kérdésekre lehet csak okos válaszokat adni, és kellő előkészítés után lehet csak elindítani egy tenderezési folyamatot. Tehát az ajánlatkérők semmilyen körülmények között nem spórolhatják meg az előkés zítés hosszadalmas munkáját. (19.30)
