Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 12 (50. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az alkotmányjogi panasz alapján alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály konkrét esetben történő alkalmazhatóságának visszamenőleges kizárására irányuló eljárás megteremtéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
490 biztosít. Nevezetesen: az Alkotmánybíróságnak kell döntenie arról, hogy a konkrét esetben a jogszabályt - annak alkalmazhatósága visszamenől eges kizárásával - nyilvánítja alkotmányellenessé vagy sem. Véleményünk szerint e megoldással együtt a törvényjavaslat - a büntetőeljárásjogi megoldáshoz hasonlóan - megfelelő módon veszi tekintetbe az előbbi alkotmányos alapelvet, és ennek tiszteletben t artásával alakította ki az egyéni jogsérelem orvoslásának módját. A törvényjavaslatban kidolgozott megoldás egészében is és főbb irányaiban is megfelel a megoldandó feladat szabta követelményeknek és céloknak. Így egészében véve az előttünk fekvő szabályoz ás megfelelően biztosítja azt, hogy az alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabály alkalmazása folytán az egyént ért jogsérelem minden indokolt esetben orvoslást nyerjen. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat tárgyköre óhatatlanul ráirányítja a figy elmet egy olyan kérdéskörre, melyre maga a törvényjavaslat nem terjed ki. Nevezetesen arra, hogy az egyes jogszabályok alkotmányellenességének kimondása és ennek következtébeni megsemmisítése hogyan hat ki azokra, akik maguk is az alkotmányellenes norma mi att szenvedtek jogaik érvényesítésében csorbát, de akik maguk emiatt alkotmányjogi panasszal nem éltek. (9.20) E kérdéskör több irányú problémát is felvet, melynek lényegét abban az ellentmondásban lehet összegezni, ami a jogviták végleges lezáródásához fű ződő érdek - a jogbiztonság követelménye , valamint a jogszerűség érvényesüléséhez fűződő érdek szembenállásában észlelhető. Ezzel a problematikával kapcsolatban tulajdonképpen az Alkotmánybíróság határozatai visszaható hatályának a kérdése általánosságba n is felmerül. A jelen törvényjavaslat e kérdéskör megválaszolására nem vállalkozik, de a problémakör az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadásától függetlenül is rendezhető. Ha szó lnak is szempontok amellett, hogy ezt a felvetett problémát kössük össze a törvényjavaslat tárgyát képező kérdés rendezésével - csak zárójelben jegyzem meg, ilyen szempont lehet az, hogy törvényeink módosítására lehetőség szerint ne szétaprózva, ne részlet enként, hanem az egyes problémákat összefoglalva kerüljön sor , az Alkotmánybíróság által is felrótt alkotmányos mulasztás mielőbbi kiküszöbölése érdekében nem tűnik célszerűnek a törvényjavaslat tárgykörének kibővítése. Mindenesetre ezt a felmerült kérdé skört a most tárgyalt törvényjavaslattól függetlenül átgondolandónak tartjuk. A törvényjavaslat részleteit illetően összefoglalóan az a véleményünk, hogy az részleteiben is helyes és célszerű szabályozást tartalmaz. Néhány részkérdés újragondolása azonban indokolt lehet. Erre egyes módosító javaslatok, melyek eddig is benyújtásra kerültek, már most felhívják a figyelmünket. Természetesen - általános vita lévén - részletekbe most nem kívánok bocsátkozni, hiszen a részletek megtárgyalása a módosító indítványo k kapcsán a részletes vita feladata. Egy észrevételt azonban a részleteket illetően is szükségesnek tartok már most megemlíteni. Annak jelentősége miatt a törvényjavaslat a jogsérelem elhárításának eszközeit illetően - legalábbis elvi szinten - bizonyos mé rtékig ellentmondást mutat. A törvényjavaslat 1. §a az egyént ért jogsérelem elhárításának a perújítást teszi általános eszközévé, és így a polgári perrendtartásban egy újabb sajátos perújítási jogot épít be. Ehhez képest a Legfelsőbb Bíróság előtt részle tezett eljárásban - pontosabban a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe utalt eljárásban, amit ez a törvényjavaslat részletez - már kétféle eljárásjogi eszköz jelenik meg: anyagi jogszabály alkotmányellenessége esetén a perújítás, eljárási jogszabály alkotmányell enessége esetén pedig az eljárásnak egy meghatározott szakasztól történő megismétlése formális perújítás nélkül. Bár a Legfelsőbb Bíróság a konkrét ügyekben nyilvánvalóan világos iránymutatást fog adni a jogsérelem elhárítását igénylő félnek a konkrét teen dőkről, és ezért úgy tűnik, ennek az ellentmondásnak nagyobb gyakorlati jelentősége nincs, mégis helyesebbnek látszana, ha sikerülne a törvényjavaslatban foglalt eszközrendszer elemeit elvi síkon is teljesen egyértelművé tenni. Hogy nem minden gyakorlati j elentőség nélküli az, amiről említést tettem, legyen szabad rámutatnom a törvényjavaslat 4. §ának rendelkezésére, mely illetékmentességet rendel el az e
