Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi ... - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
464 XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről s zóló 1994. évi LXXX. törvény, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása . Az előterjesztést T/626. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánl ását pedig T/626/1. számon kapták kézhez. Tisztelt Országgyűlés! Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. A házbizottság ajánlása szerint az egyes képviselői felszólalások időtartama nem haladhatja meg a 15 percet, hiszen a vezé rszónoki rendszerben is ez az időtartam volt, tehát itt maximum 15 percig tarthatnak a felszólalások. Rákos Tibor urat nem látom. Bernáth Ildikó képviselő asszonynak adom meg először a szót. Tessék! BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány T/626. szám alatt benyújtott törvényjavaslata több ponton tervezi módosítani a munka törvénykönyvét, a köztisztviselők, a közalkalmazottak, az igazságügyi alkalmazottak, az ügyészségi szolgálati viszonyról és ügyészségi adatkezeléssel foglalkozó k, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényt. Az eddig elhangzottak alapján a különböző bizottsági vitákban és a vezérszónoklatokban eddig tulajdonképpen két ok miatt került sor vitára. Az egyik: vitatták azt, hogy a kormány miért te rjeszkedik túl az Alkotmánybíróság határozatában hozott döntésen. A másik: kifogásolták - különösen a Szocialista Párt vezérszónoka említette ezt meg , hogy úgy került be a törvényjavaslat a tisztelt Ház elé, hogy közben nem született az Érdekegyeztető Ta nácsban megállapodás. Ezzel kapcsolatban mondta el Nagy Sándor képviselő úr azt a nagyon kedves anekdotát, amely Deák Ferenc pipázási szokásával függött össze. Az anekdota csattanója az volt, hogy szabade pipára rágyújtani. Szabadni szabad, hangzott a vál asz, de a tisztességes ember ilyet nem tesz. Nos, tisztelt képviselő hölgyek és urak, akkor, amikor ezt meghallgattam, elővettem a korábbi parlamenti jegyzőkönyveket, hiszen én magam nem voltam tagja a parlamentnek, és megnéztem, hogy volte már erre példa . Hát igen, volt! 1995 tavaszán tárgyalta a parlament éppen a munka törvénykönyvének az aktuális módosítását, és ekkor mind az akkori munkaügyi miniszter asszony, mind a hozzászóló képviselők sajnálattal állapították meg, hogy nem született megállapodás az Érdekegyeztető Tanácsban. Az egyik felszólaló képviselő hozzászólásában kifejti, hogy ennek ellenére méltányolja azt a kormányzati felelősséget, amely arra irányul, hogy a törvényjavaslat ne rontsa a piacgazdaság kiépülésének esélyeit, álhumánus, a piacga zdaságtól idegen jogintézményekkel. A továbbiakban pedig kifejti, hogy az ÉTmegállapodás hiánya ellenére is helyesli a törvényjavaslatot, mivel a beterjesztett módosításokkal jogilag védettebbé, kiszámíthatóbbá teszik a munka világát, és növelik a jogbizt onságot. Elhangzott mindez akkor, amikor jelentős szigorítások léptek hatályba a Bokroscsomaghoz kapcsolódóan. Ezzel a rövid példával mindössze azt akartam érzékeltetni, hogy nagyon sajátos akusztikája van azoknak a bírálatoknak, amelyek arra irányulnak, hogy miért nem született megállapodás az Érdekegyeztető Tanácsban. Természetesen nem jó, hogy ez így van, de szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a benyújtott törvényjavaslatot a munkavállalói oldal elutasította, sőt, tiltakozásul, a részletes vitáb an nem kívánt részt venni, annak ellenére, hogy a kormányzati oldal az érdemi vita lefolytatását erőteljesen szorgalmazta, és jelezte, hogy az érvek és ellenérvek ismeretében lehetőséget lát a kompromisszumokra. Végül a tervezetről a konzultációt a kormány zati oldal a munkaadói oldallal folytatta le. A munkaadói oldal többségében támogatta a beterjesztett módosítási javaslatokat. Indoklásként
