Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A Magyar Nemzeti Bank 1997. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. LENTNER CSABA (MIÉP):
450 A vázolt trendvonal meghatározó időszakának tekinthető '90 és '96 viszonylatában, meg figyelhető, hogy a központi költségvetés bruttó tartozásának hiteltartalmú finanszírozása ugyan 69,7 százalékos értékkel növekedett, azonban az állampapírállomány finanszírozásban betöltött értéknövekedése hat év alatt 46szoros mértékű volt, sőt, '96ról '97re még egy újabb 8 százalékos növekedés is látható. Az állampapírállományon belül a piaci értékesítésű értékvolumen növekedése folyamatos, míg ezzel párhuzamosan a nem piaci értékesítésű állampapírok növekedésének mértéke már korántsem olyan dinamiku s, mint a piaci értékesítésű állampapíroké. Az adósságpozíciók tehát mégsem alakultak annyira kedvezően, mint amire a Nemzeti Bank jelentése utal, és az adósságpozíciókat az állampapírpiacon a kibocsátott állampapírtömeg kíséri, és ez az állampapírtömeg eg yre nagyobb mértékben piaci értékesítéssel, tehát piaci kamatárak mellett történik meg. Ha kronológiai és logikai összefüggéseket keresünk a pénzügyek világában, lényeges szempont lehet, hogy a '97. évi költségvetésről szóló törvény elfogadása előtt még mó dosították a Nemzeti Bankról szóló törvényt. Ebben előírták azokat a szabályozási követelményeket, amelyek végrehajtására a költségvetési törvényt hatalmazták fel. Ennek nyilván az volt a célja, hogy újraszabályozzák az MNB és a költségvetés közötti kapcso latot. A Nemzeti Bank által a költségvetésnek nyújtható hitelvolument folyamatosan lecsökkentették, majd végül is a Nemzeti Bank a költségvetés finanszírozásából is kivonult. Kinek jó ez? - tehetjük fel a kérdést. Nyilván ennek megítélése egy hosszabb idős zakot kellene hogy felöleljen, azonban az látható, hogy a történelemben - és nemcsak Magyarország történetében, hanem a fejlett piacgazdaságok történelmében is - voltak olyan időszakok, amelyekben egy nemzetgazdaság gazdasági növekedést produkált, de a gaz dasági növekedés produkálásának, elérésének belső erőforrásai voltak. (19.10) Tehát az adott nemzeti bankon keresztül történt meg a költségvetés felpumpálása. Ilyen volt például az Egyesült Államokban a New Deal, a Roosevelt által irányított gazdaságpoliti ka. Ott nem ezen monetáris politikai eszköztárral operáltak, és lám, egy látványos gazdasági, egy tartós gazdasági növekedést sikerült elérni. Nyilván itt a '97. évi MNBPM adósságcsere vonatkozásában számos kritika fogalmazódik meg az akkori kormányzat, i lletve a Nemzeti Bank ellenében. Én azt hiszem, hogy ezeket, hát, veszekedéseket, olykor mármár személyeskedésbe menő indulatokat lehetne úgy csökkenteni, hogyha igenis a Nemzeti Bank konkrétan ezen 1700 milliárdos adósságcsere vonatkozásában nem az elzár kózásnak a politikáját alkalmazná, hanem azt, hogy bemutatná a társadalomnak. Az fixa idea, hogy a társadalom ehhez úgyse értene. Kellene hogy értsen hozzá, és érzékeli is ezt a problémát a lakosság, hiszen ez jelentős költségvetési terhet jelent az államp olgároknak, kevesebb jut a szociális kiadásokra, kevesebb jut más egyéb hasznos célokra. Tehát ez gerjeszti az országban a pénzügyi feszültséget. Ugyanakkor amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a Magyar Nemzeti Bank '94. évi 40 milliárd forintos nyere séget tartalmazó mérlege után '95ben mindössze már csak 6 milliárd forint nyereség keletkezett, míg '96ra már 6080 milliárd forint veszteségre lehetett számítani annak idejekorán. A pénzügyi kormányzat '96. augusztus 16án úgy nyilatkozott, hogy a jegyb ank hiányát az államkasszának kell viselni, azaz már '96 nyarán a kormányzat elismerte, hogy az MNBnél veszteség keletkezik. Ez a tény akkor indokolta volna, hogy az MNB elnöke a '91. évi LX. törvény 41. § (1) bekezdése alapján eseti tájékoztatást adjon a z Országgyűlésnek, hogy mikor, milyen módon és milyen ügyletek miatt keletkeztek a veszteségek. A hivatkozott törvény 2. §a ugyanis egyértelműen rendelkezik arról, hogy az MNB elnöke az Országgyűlésnek beszámolási kötelezettséggel tartozik. Az (1) bekezdé s szerint az Országgyűlés az MNB elnökétől még eseti tájékoztatást is kérhet. És a folyamatot ismerjük, a Magyar Nemzeti Bank, azt kell mondjam, az eltelt kéthárom év alatt sem lett túlzottan nyereséges.
