Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
371 1998. november 6án, 7én nyolc előad ás hangzott el "Az egészséget támogató politika kihívásai" címmel Budapesten, a Napfény Hotelben. A finn, svéd, walesi és amerikai államtitkárok, egyetemi professzorok, valamint az Európa Tanács és a WHO egészségpolitikai tanácsadói előadásaiban központi h elyet kaptak a dohányzás okozta károk, s a feltartóztatásban, megelőzésben hozott állami, nemzetközi és kontinenseket átívelő intézkedések eredményei. Kimo Seppo finn egészségügyi államtitkár: Finnországban a közvélemény 90 százalékos támogatása biztosítot ta a dohányzásellenes állami fellépés hatékonyságát a dohánygyárak tiltakozása ellenére. Először a közösen használt helyiségekre vonatkozó tilalmat vezették be, majd néhány év múltán a munkahelyi dohányzást is megtiltották. A fogyasztás igen gyorsan a felé re csökkent, és egyúttal - bár 20 év alatt - a férfiak halálozási statisztikája is, ami a hetvenes években még riasztóan magas volt. A walesi egyetemi professzor, Morton Warner a dohányzás visszaszorításával összefüggésben a hólyag- és gégerákos megbeteged ések határozott csökkenését említette; nem felejtve ki az eredményhez fűződő sikerélmény megosztásánál a politikai érdeklődés magas szintjét, amely előbbre sorolta a lakosság egészségét, mint a dohánygyárak adózásából befolyt jövedelmet. Ugyanő említette a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére működtetett programjukat, amelyben a konkrét teendők között első helyen áll a dohányzás csökkentése. Érdemes lenne talán sorra venni valamennyi személyiség előadását, mert a tárgyalt törvény mérhetetlen jelentő ségéhez, a füstmentesebb világ biztató jövőképéhez bőven szolgálnak példákkal, adatokkal - és lehangoló ellenpéldákkal is. Hiszen mint a WHO egészségpolitikai tanácsadója, Anna Ritsatakis beszámolt róla: amíg ők a dohányzás visszaszorítására kétmillió ECUt fordítottak, fordíthattak, a dohánygyárak ennél jóval többet áldoztak termékeik reklámozására. Amíg az egészségesebb élethez a több zöldség és gyümölcs fogyasztását javasolják, javasolták, addig Franciaországban az almatermés 50 százalékát el kellett pus ztítani, ugyanígy Olaszországban az őszibarack- és paradicsomtermés nagy részét. Ez őrültség, mondjuk Ritsatakis asszonnyal együtt, ide sorolva természetesen a magyarországi megdöbbentő tapasztalatokat is. Valamennyien egyetértettek abban, hogy a kiemelt c élok között is első helyet kell kapnia a következő generáció testi- és lelkiegészségvédelmének. Ezért javasoljuk mi is a leendő kismamáknak, s mindazoknak, akik ma még akár egy bölcső mellett is rágyújtanak, nézzék meg, hogyan reagál egy magzat az anyaméh ben a nagy élvezettel elszívott slukkra, s aztán döntsenek: elbírjae a lelkiismeretük a következő cigarettát is. A cél, amit a tárgyalt törvénytervezet kitűzött, a most felsorolt példák szerint is csak folyamatos erőfeszítéssel, benne felvilágosító kampán yok sorával és folyamatos neveléssel érhető el, bizonyosan hosszú évtizedek alatt. De ahogy az USAban az első felhívás dátuma, 1962 óta 42ről 26 százalékra csökkent a dohányosok aránya, ahogy a finnek és svédek és más országok is példával szolgáltak, mi is megkísérelhetjük. Lehet, hogy ezzel visszacsúszunk előkelő harmadik helyünkről, amit hazánk a világ cigarettafogyasztói sorában kivívott, de majd megmérkőzhetünk másban. Akik drákóinak s így értelmetlennek, hatástalannak minősítik a törvénytervezet szig orát, elfelejtik, hogy autót vezetve sem ihatnak, veszélyeztetik vele mások életét. A szankciók ismertek. Az autózásról emiatt még sem mond le senki. Tehát? És a vendéglők látogatása? Az vajon majd elmarad? Adjunk itt helyet egy rövid lábjegyzetnek. Kétség telen, hogy azt a 2000 szállodát és a mintegy 40 ezer vendéglátóegységet, amely ma hazánkban üzemel, másként éri majd a törvényből következő feladat és felelősség, és persze a kivédhetetlen beruházás, mint a civil látogatót, aki csupán betér hozzájuk, és h elyet foglal nemdohányzóként vagy dohányzóként. Meggyőződésünk, hogy e probléma - kétségtelen, probléma - feloldása nem képzelhető el a törvénytervezet alapcélkitűzései rovására. Bizonyos vagyok abban, hogy a Magyar Vendéglátók Ipartestületének megfelelő p artnere lehet ebben a Gazdasági Minisztérium mint érintett szaktárca. Gondolom, nekik nemcsak feladatuk, hanem érdekük is az az egyeztetés, amely a kielégítő megoldáshoz elvezet majd.
