Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 15 (79. szám) - Gidai Erzsébet (MIÉP) - a szociális és családügyi miniszterhez - "Ki segít a kilátástalan helyzetben élő egyedülállókon?" címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. ŐRY CSABA szociális és családügyi minisztériumi államtitkár:
3424 láthatjuk, hogy statisztikai adatfeldolgozás erre a két rétegre vonatkozóan sajnálatosan alig készült. A szociológiai elemzések száma nagyon kevés, és igen sekélyes ezeknek a tartalma. A háztartásstatiszt ika azt mutatja, hogy 1998ban több mint 1 milliót tesz ki az egyfős háztartások száma, és a gyermeküket egyedül nevelő szülők száma a 300 ezerhez közeledik. Ha megnézzük e két nagyon fontos réteg jövedelmi viszonyait, akkor azt lehet mondani, hogy mintegy kétharmaduk él a létminimum szintjén, és ennek több mint a fele él a létminimum alatt. Tehát rendkívül rossz életkörülmények között tengetik az életüket, szinte kilátástalan helyzetben vannak. Velük gyakorlatilag senki sem foglalkozik. Ha a jövedelmüket n ézzük, akkor az egyedülállók egy nagyon sajátos helyzetet foglalnak el. Azon egyedülállók, akik nem özvegyi nyugdíjból élnek, hanem vagy kisnyugdíjasok, házastársuk már nincs, vagy nem is volt, vagy rokkantnyugdíjasok, vagy munkanélküliek, vagy olyan fiata l emberek, akik nem tudtak elhelyezkedni, és bizony az egy főre jutó jövedelem nagysága, ami 25 és 30 ezer forint között van, alkalmatlan arra, hogy a magas lakásfenntartási költséget egyedül finanszírozni tudják, vagy ha akár a gyermeküket nevelik, akkor az eltartási költségeiket finanszírozni tudják, hiszen nemegyszer még a gyermektartási pénzeket sem kapják meg. Kérdezem, hogy ilyen esetben hogyan képzelik el ennek a rétegnek, az egyedülállók és a gyermeküket egyedül nevelő szülőknek a kilátástalan helyz etének javítását, és milyen megélhetést szánnak nekik. Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Őry Csaba államtitkár úrnak. DR. ŐRY CSABA szociális és családügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnö k úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! A képviselő asszony kérdésében két olyan jelenséget érintett, amely mindkettő nagyon fontos, és mindkettővel sajnálatos módon számolnunk kell és szembe kell nézni. Úgy, ahogy mondta, szociológiai kutatások fe lmérései is mutatják azt, hogy a társadalmi rétegződésben vannak kedvezőtlen tendenciák, és azt is, hogy a háztartások összetétele valóban előnytelenül változatlan. A kérdés csak az, hogy mi az, amit az állam tehet, és milyen egyéb lehetőségeink vannak. A biztosítási rendszerek, így ezen belül a nyugdíjrendszer is bizonyosfajta válaszokat ad, tehát ismeri és kezeli az egyedülállóvá válás kockázatát. A hozzátartozói nyugellátásokon belül az özvegyi nyugdíj ma már differenciált módon biztosított a saját jogán nyugdíjas és a nyugdíj nélkül hátramaradt társ részére. A gyermeket nevelő özvegy nemcsak özvegyi nyugdíjat, hanem árvaellátást is kap annak érdekében, hogy az egyedülállóvá válás növekvő terhei mérséklődjenek. A társadalombiztosítás mellett a szociális e llátórendszerben is figyelmet fordítunk az egyedülállóságból eredő hátrányok kompenzálására, úgy a családi támogatások, mint egyéb szociális juttatások kiemelten kezelik az egyedülállókat. A családi pótlék rendszerén belül az egyedülálló szülők magasabb ös szegű ellátásban részesülnek, mint a gyermeket házastársukkal, élettársukkal együtt nevelők. Megjegyzem, hogy az egyedülállókkal azonos elbírálás alá esnek persze a más hátrányos helyzetben élők, a rokkantak, fogyatékosok stb. A segélyezési rendszer két sz empontból is megkülönbözteti az egyedülállókat. A jogosultsági feltételeknél magasabb a jövedelmi értékhatár, másfelől pedig magasabb a támogatási összeg is. Ez nemcsak a szociális törvényben szabályozott juttatások, mint például az idős korúak járadéka es etén van így, hanem többnyire az önkormányzatok is hasonlóképpen szabályoznak a rendeleteikben. Természetesen nemcsak anyagi, hanem pszichés kérdés is egyedülállónak lenni. Itt mentális támogatásra is szükség van. Komoly erőfeszítéseket teszünk, é s ezeket folytatni is kell. A személyes szociális szolgáltatások útján a családsegítőkről, az idősek klubjáról (Az elnök a csengő
