Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 15 (79. szám) - Lázár Mózes (Fidesz) - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez - "Lehet-e valaki büszke egy olyan privatizációra, amely kifejezetten rossz üzlet a magyar állam, a magyar fogyasztók és a hazai energiaszektor számára?" címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc):
3425 megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) és egyéb hasonló intézményekről érdemes szót ejteni. Köszönöm szépen. EL NÖK (dr. Wekler Ferenc) : Viszontválasz illeti meg a képviselő asszonyt. DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP) : Köszönöm szépen. Nagyon fontos volt az ön válasza, de szeretném hangsúlyozni, hogy ennek a rétegnek jelentős része nem kuncsorog segélyért. Tehát egy ilyen s ajátos réteget képvisel. A másik: az egyedülállóknak van egy olyan rétege, akik nem özvegyek, hanem egyedül maradtak az életük során, és ezek száma is több százezret tesz ki, tehát aki nem sorolható be az ön által említett nagyon fontos kategóriába. Hogy m i a forrás? Olyasmi lehetne, hogy lakásfenntartási hozzájárulást kapjanak vagy valamiféle olyan könnyítést, amit beépítenek, a munkanélküli esetében álláshoz jutásukban segítik. Hadd tegyem hozzá, hogy a forrás kérdésére nagyon sokszor felhoztam, hogy ebbe n a költségvetésben lenne forrás. Ha csak annak a bizonyos 1750 milliárd forintos összegnek, amit a Magyar Nemzeti Bank benyomott '97ben a költségvetésbe, a kamatterhét kivennék - hiszen ez egy piszkos pénz, 199 milliárd forintot jelent a kamatteher. Nem tudjuk, hogy mi van mögötte mind a mai napig, nem volt elszámoltatás. Ha csak ezt az összeget emelem ki, akkor már bizony az ilyen nagyon súlyos szociális problémákat, amely életminőséget érint, és egy fontos rétegről van szó, meg lehetne oldani. Kérem, sz íveskedjenek ezt is figyelembe venni! Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Viszontválasz illeti meg az államtitkár urat. DR. ŐRY CSABA szociális és családügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Úg y gondolom, hogy a kérdésre adott válaszom igazolja azt, hogy az egyedülállóság problémáját ismeri és kezelni igyekszik a szociális rendszer. Nehéz mit kezdeni azzal a felvetéssel, hogy azokról, akikről szó van, nem jelentkeznek szociális segélyért vagy ne m jelentkeznek a szociális ellátórendszer által nyújtott lehetőségekért. Ez esetben valószínűleg biztosítva van az ellátásuk, biztosítva van, hogy vagy dolgoznak, vagy keresnek, megvan a lehetőségük arra, hogy gondoskodjanak magukról. Az államnak ott kell közbelépnie, ahol ez a lehetőség korlátozott, ahol nem képesek saját magukért jótállni. Ezenkívül van még egy nagy szférája a társadalmi összefogásnak, a társadalmi együttműködésnek: a civil szervezetek világa, ahol a mi dolgunk az, hogy együttműködjünk, a feltételeket javítsuk, és segítsünk abban, hogy ezek sikeresebbek legyenek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) Lázár Mózes (Fidesz) - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez - "Lehete valaki büszke egy olyan privatizációra, amely kifejezetten rossz üzlet a magyar állam, a magyar fogyasztók és a hazai energiaszektor számára?" címmel ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) :
