Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 15 (79. szám) - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. VERES JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója:
3395 Egyrészt ha a gazdasági élet szereplői, a civil szervezetek szereplői kimaradnak a regionális tanácsok működéséből, mi fogja egyáltalán ösztönözni az önkormányzatokat, a térségi társulásokat a regionális tanácsban betöltött szerepvállalásukból adódóan? Mindenképpen szeretném, ha ezek a kérdések a törvény alakításánál úgy módosulnának, hogy valóban az alulról építkezés, a térségi társulások, civil szervezetek, gazdasági élet szereplői jelenjenek meg, mert ezek tudják legjobban a maguk részéről az adott térség fejlesztési programjainak elindítását f elvállalni, és ahhoz a megfelelő kormányzati eszközrendszereket meg kell teremteni, hogy az alulról való építkezéssel a térségi társulások, tanácsok, valamint a régiók valóban maximálisan tudjanak működni. Szeretném jelezni, hogy a környezetvédelmi bizotts ág 14 igen szavazattal, 4 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta, de a megfelelő módosító javaslatok befogadásával tudja csak elfogadni. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Most a költségvetési bizottság felszólalói következnek. Először megad om a szót Veres Jánosnak, a bizottság előadójának. DR. VERES JÁNOS , a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Miután ellenzéki képviselőként a bizottság többségi véleményét tolm ácsolom, ezért az elején szeretném elmondani azt, hogy a bizottság a T/1207. előterjesztést általános vitára alkalmatlannak tartotta, így kerülhet sor arra, hogy az ellenzéki padsorokból kerül ki a többségi vélemény tolmácsolója. Tette ezt azért a bizottsá g, mert súlyos aggályok merültek fel a bizottsági vita során a javaslatban megfogalmazott kérdésekkel kapcsolatban. Ezek az aggályok alapvetően öt témakör köré csoportosíthatók. Elsőként: a javaslat egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy milyen pénzügyi ha tásai vannak a most megfogalmazott törvénymódosítási javaslatnak. Nincs körülírva benne sem az, hogy hogyan működött a területfejlesztési törvény az eddigi időszakban, sem pedig az, hogy milyen hatásokkal lehet számolni, ha ezen módosítások bekövetkezése u tán átalakul az intézményrendszer. Ezt a pénzügyi bizottság kellő súllyal értékelve, hiányolva hozta meg döntését. A második kérdés, amelyre a bizottsági vitában nem kaptunk kielégítő magyarázatot a kormány jelen lévő képviselőjétől, az a pont, amely a meg yei fejlesztési tanácsokba a megyei földművelésügyi hivatal vezetőjét mint tanácstagot, szavazati joggal behozza. Ez a bizottság vitája alapján, a bizottság többségi véleménye szerint elfogadhatatlan; tekintettel arra, hogy úgy gondoltuk és úgy ítéltük meg , hogy egységes Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium van Magyarországon, mely minisztériumot egy személy képvisel a tanácsban. Ez az egy személy minden további nélkül tudja, képes és lehetséges számára, hogy képviselje a tanácsban az FVM egység es álláspontját. Úgy tapasztaljuk és úgy gondoltuk, hogy ezért szükségtelen a második személy képviseletét bevonni. A vitában az is elhangzott, hogy természetesen az összehangolás és a forráskoordináció olyan módon is megvalósítható, ahogy eddig kialakult a megyei fejlesztési tanácsokban. Nevezetesen: az FVMhivatalok vezetői a tanácsok meghívottjaként tanácskozási joggal vesznek részt, és az összehangolást ilyen módon, ezzel a technikával is megfelelőképpen le lehet bonyolítani. A második kérdéskör, amelyb en szintén jelentős vita bontakozott ki a tanács ülésén: a most megfogalmazott javaslat szerint feltehetően több régióban egyértelműen kormányzati túlsúly alakul ki a tanácsokban. Ezt mi elfogadhatatlannak tartottuk. Úgy gondoljuk, hogy az Európai Unió elv eivel ez nincs összhangban, nem fog megfelelni az ilyen módon létrejövő regionális intézményrendszer az Európai Unió elveinek, ezért a módosításnak ezt a pontját mindenképpen átgondolandónak és a vitában a módosító indítványokkal korrigálandónak tartjuk. A harmadik pont, amelyben a vita tovább folytatódott vagy kibontakozott, az volt, mely szerint a javaslat jelenlegi megfogalmazásában teljesen elfogadhatatlan módon a reálszféra képviselőinek képviseletét egyegy regionális tanácsban mindössze két főre korl átozza. Úgy gondoljuk, hogy ez teljes félreértése a regionális területfejlesztési politikának, hiszen a gazdaság szereplőit