Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 14 (78. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 1998. január 1. és 1998. december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámolója, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
3349 olyanok, akik magukat már nem tartják a roma kisebbséghez tartozóknak, noha származásuk alapján talán odasorolhatók lennének. Nem kívánnék e kérdéssel részletesen foglalkozni, de röviden utalnék arra, hogy a romungrók maguka t magyaroknak tartják, sőt kísérletet is tettek arra, hogy Új Magyarok Pártja néven politikai szervezetet létrehozzanak, miközben környezetük őket a roma kisebbséghez sorolja. Mindez arra utal, hogy a regisztráció bevezetése elsősorban nem a félelem, hanem más tényezők miatt okozna problémákat. Ennek következtében nem ezt a megoldást, hanem a választási törvény módosítását, szigorúbb ajánlási szabályok bevezetését javasolnám. A másik jelentős kérdés: milyen a viszonya egymáshoz az önkormányzati törvénynek, illetőleg a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénynek, s milyen ennek alapján a helyi kisebbségi önkormányzatok és a helyi önkormányzatok viszonya? Az előterjesztett beszámoló egyértelműen jelzi, hogy számos joghézag található ezen a terület en, s felveti azt a kérdést, hogy az önkormányzati törvényt kellenee újrakodifikálni, vagy egy kisebbségi önkormányzati kódexet megalkotni. Véleményem szerint ez utóbbi lenne a jobb megoldás. Az önkormányzati törvény úgyis zsúfolt, számos problémát rendez , ugyanakkor a nemzeti és etnikai kisebbségek jogiról szóló törvény csupán alapelveit szabályozza a helyi, illetve az országos kisebbségi önkormányzatoknak. Ezért megítélésem szerint a második megoldás a járható út. Szükségesnek látszik az, hogy létrejöjjö n a kisebbségi önkormányzatokat átfogóan szabályozó, önálló törvény. Meg kell azonban jegyeznem, hogy nem kizárólag joghézagokat kellene ezeken a területeken felszámolnunk, hanem elvi kérdésekkel is szembe kellene néznünk. Ha megnézzük a beszámoló dokument umokban levő számokat, kiderül, hogy 1309, közvetlen módon létrejövő helyi kisebbségi önkormányzat mellett 63 települési kisebbségi önkormányzat és mindössze 3, közvetett módon létrejövő kisebbségi önkormányzat tevékenykedik. (21.40) A beszámoló arra is ut al, hogy komoly visszásságokat eredményezett az is, hogy megalakul egy közvetett módon létrejövő kisebbségi önkormányzat, és ezáltal elveszi a teret a megfelelő legitimációk alapján egyébként megalakítható, közvetlen módon létrejövő helyi kisebbségi önkorm ányzat elől. Az alacsony szám is azt mutatja, hogy nem igazán ez a járható útja a helyi kisebbségi önkormányzatok szervezeti formái felépítésének, mindenféleképpen elsőbbséget kell biztosítani a közvetlenül választott helyi kisebbségi önkormányzatoknak, az is megfontolható, hogy egyáltalán szükségese a közvetett módon létrejövő kisebbségi önkormányzatokat a jövőre nézve fenntartani. A harmadik alapvető probléma a bíróságok és a kisebbségi ombudsman viszonya. Nem kívánnék itt elmélyedni a bírói függetlenség témakörében, s nem kívánnék részletesen foglalkozni azzal a polémiával sem, amely a Legfelsőbb Bíróság elnöke mint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke és az ombudsman között e téren kibontakozott, utalnék azonban arra, hogy látnék lehetőséget a probléma megoldására. Az nyilvánvaló, hogy az ombudsman nem vizsgálhat ítéleteket, nem folytathat e téren olyan tevékenységet, mint az államigazgatási, közigazgatási szervek esetében. Lehetőség nyílhat azonban arra, hogy az ombudsman kapjon jogosítványt a rra nézve, hogy jogerős bírói ítélettel szemben felülvizsgálatikérelemkezdeményezési joggal rendelkezzen, már csak azért is, mert számos esetben hátrányos társadalmi helyzetben lévő egyéneket képviselnek, olyanokat, akiknek a jogi képviselete nem megoldot t, hiszen - mint éppen az állampolgári jogok országgyűlési biztosának beszámolójából tudjuk - például büntetőügyekben a kirendelt védők tevékenysége nem mindig tekinthető igazán megalapozottnak és magas színvonalúnak. Elképzelhető lenne egy olyan megoldás is, hogy államigazgatási határozatok bíróság előtti megtámadásának jogát is megkapja ne csak a kisebbségi ombudsman, hanem az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, valamint bizonyos esetekben az adatvédelmi biztos is. Ebben az esetben feloldódna az ell entét: továbbra sem sérülne a bírói függetlenség, de az ombudsmanok, az országgyűlési biztosok rendelkeznének olyan jogosítvánnyal, mellyel jelezni tudnának, s e jelzésük alapján a Legfelsőbb Bíróság meg tudná oldani vagy legalábbis megkísérelhetné megolda ni azokat a feszültségeket, amelyekre a biztosok felhívják a
