Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 14 (78. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 1998. január 1. és 1998. december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámolója, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
3339 A második téma, amelyet érinteni szeretnék, a diszkriminációt megakadályozó jogintézmények kérdése. Ebben is vállalom az ismétlést, hiszen a kérdés rendkívül fontos. A jelentés felveti azt a dilemmát, hogy kelle általános antidiszkriminációs törvény, amelyről a Szocialista Párt frakciójának nagyon határozottan az a véleménye, hogy kell. A foglalkoztatá s körében megvalósuló diszkriminatív jelenségek is arra hívják fel a figyelmünket, hogy az alkotmányos deklarációk, a munka törvénykönyvének antidiszkriminációs deklarációi nem válthatók valóra, nincsenek hozzá eszközök, és hiányoznak a szankciók. Az orszá ggyűlési biztos nem tesz konkrét javaslatot arra, hogy általános antidiszkriminációs törvény szülessene, vagy szakjogszabályok oldják meg ezt a kérdést. Nagyon nehéz a két lehetséges alternatíva közül felelősséggel választani. Lehet, hogy túlzott az optim izmusom, de egy olyan közös bizottság álma rajzolódik fel előttem, amely az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság ad hoc bizottságához hasonló felelősséggel vizsgálná meg az antidiszkriminációs jogalkotás lehetséges tartalmát, formáját, terjedelm ét, és ebben az álomban egymással együtt dolgozna az alkotmányügyi bizottság és az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság. Hátha felelős emberek szót tudnak érteni egymással. Végül harmadszor, én gondolkoztam azon, hogy felvesseme a kérdést, hisz en úgy tűnik az országgyűlési biztosok jogköre, és a jogkör gyakorlásának módja különös élességgel vetődött fel a mostani beszámoló parlamenti vitájának előkészítésében. Gondolkoztam azon, hogy vajon nem diplomatikusabbe elhallgatni a problémát. Az államt itkár úr viszont felvetette, és ezért magam is néhány mondat erejéig visszatérek a biztosok hatáskörének és a bíróságoknak a problémájára. Azt gondolom, hogy egyáltalán nem szentségtörés felvetni ezt a kérdést. Mindannyian tudjuk, és az országgyűlési bizto s is ezt erősíti, hogy a bírálati jog nem terjedhet ki az ítéletekre. De azt is tudjuk, hogy a diszkrimináció kísértésétől még a bíróságokat sem lehet eleve mentnek tekinteni. Ezért a számunkra nagyon rokonszenves az a gondolkodás, amely egy sajátos társad almi kontrollban gondolkodik, olyan társadalmi kontrollban, amely természetesen egyetlen pillanatra sem kérdőjelezi meg a bíróságok függetlenségét. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A szocialista frakció a beszámolót rendkívül alaposnak, meggyőzőnek tartja, és a parlament számára elfogadásra ajánlja, mint ahogy magunk is el fogjuk fogadni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Hozzászólásra következik TuriKovács Béla képviselő úr, a Független Kisgazdapár t képviselőcsoportjából; őt követi majd Hankó Faragó Miklós képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A nemzeti és etnikai kisebbs égi jogok országgyűlési biztosa kiegyensúlyozott, többirányú kitekintést biztosító beszámolót terjesztett a Ház elé. Figyelemre méltó az általános értékelés azon része, amely az országgyűlési biztoshoz beérkező panaszok számát, és az egyes területeken muta tkozó panaszok egymáshoz viszonyított arányát mutatja be. Feltűnő és nézetünk szerint egyben aggasztó az a jelenség, hogy Budapesten 1997ben az országos panaszszámhoz képest 14 százalék, míg 1998ban ez az összehasonlító adat 32 százalék fölé emelkedett. Ez olyan jelenség, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Az országgyűlési biztos korrekt módon csak a számadatokat közölte. Az Országgyűlésnek azonban a mutatkozó rendkívüli negatív jelenség láttán sürgősen el kell gondolkoznia azon, hogy milyen módo n lehetne a kialakult helyzeten változtatni. A főváros városvezetése bizonyítottan az etnikai kérdések kezelésében is tévúton jár. Tapasztalható ugyanis, hogy felelőtlen megnyilvánulásokkal, tudatosan vagy gondatlanul elősegítik
