Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 14 (78. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 1998. január 1. és 1998. december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámolója, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
3340 az etnikai feszültségek kia lakulását. A panaszok rendkívül nagy száma, úgy tűnik, ezt látszik igazolni. Különösen kirívó a helyzet akkor, ha ezt összehasonlítjuk más megyékben kialakult viszonyokkal, helyzetekkel. Baranya megye, ahol a legtöbb nemzetiség és etnikum él egy megye hatá rán belül, mindössze 2 százalékkal részesedik az országosan megjelenő panaszok között. Lehet azt mondani, hogy a fővárosban könnyebben jutnak el a panaszok az országgyűlési biztoshoz. Különböző kifogásokat is fel lehet sorolni, azonban ezek nyilvánvalóan v alótlanok. A nemzetiségek, az etnikai csoportok képviselőiken keresztül, sőt, azok nagy számú képviselőin keresztül igenis erőteljesen tudják és akarják akaratukat érvényesíteni, vidéken legalább annyira, mint a fővárosban. (20.50) Mégis ez a számadat kirí vóan magas különbséget mutat. Azt gondolom, hogy nemcsak el kell rajta gondolkodni, hanem meg kell találni a megoldást, azoknak pedig, akiknek önmagukba kell nézniük, meg kell vizsgálniuk lelkiismeretüket, hogy jó úton járnake, amikor politikai érdekekből olyan helyzeteket indukálnak, amelyek aztán a panaszok áradatát indítják el, amelyek egy része valós, egy része pedig inkább, úgy gondolom, esetenként kiprovokált. Jó érzékkel a beszámoló egyik központi kérdésévé tette az országgyűlési biztos az 1998. évi kisebbségi önkormányzati választásokat. A jelenleg hatályos választójogi szabályok és az azokban lévő ellentmondás és joghézag nem új keletű. Már az 1994. évi önkormányzati és kisebbségi önkormányzati választások során erőteljesen megjelent az a tendencia , hogy egyének, egyesületek, de meg kell mondani, egyes pártok is tisztességtelenül kihasználták a választójogi törvény által biztosított és a nemzetiségek számára fenntartott azon kedvezményt, amelynek alapján jószerével az önkormányzati képviselőtestüle t teljes jogú tagja lehet valaki anélkül, hogy bármelyik nemzetiséghez, etnikumhoz tartozna vagy akár ahhoz tartósan kötődne, vagy azok érdekeit bármikor is csak egyáltalán képviselte volna. A rokonai és a szomszédai szavazatával minden további nélkül önko rmányzati képviselő lehet. Ha megkésve is, de az országgyűlési biztos most nagyon határozottan mutatott rá a helyzet tarthatatlanságára. A kitűnően megválasztott címeknek és az azok mögött lévő tartalmi ismertetéseknek mindazok számára, akik készek áttanul mányozni a beszámolót, egyértelművé kellett tenniük, hogy a jelenlegi szabályozás feltétlenül változtatásra szorul. A címek közül hadd idézzek, mert frappánsak, és a kialakult helyzetet igen jól jellemzik: "Az úgynevezett kisebbségi kedvezménnyel való viss zaélés lehetőségei és a kisebbségi biznisz mint új jelenség". Megismétlem, hogy a jelenség nem új, de kétségtelenül egyre szaporodó. Szemérmesen hosszú ideje senki nem beszélt arról, hogy az önkormányzati képviselők egy része - hozzá kell tennem, hogy az ö nkormányzati képviselők túlnyomó részére ez nyilvánvalóan nem áll - kifejezetten jövedelmi forrásnak tekinti az önkormányzati képviselőséget. Ez önmagában is súlyos probléma, amiről a polgárok széles körben tudnak, beszélnek, és ami alkalmas arra, hogy az önkormányzatisághoz oly nagyon szükséges bizalom a választókban meginogjon. A helyzetet kirívóvá az tette - ami kétségtelenül most, 1998ban a választáson teljes mértékben napvilágra került , hogy időnként politikai, többnyire azonban gazdasági érdekekből egyesek választási ciklusonként változtatják identitásukat. Helyesen mondja az országgyűlési biztos, hogy ez joggal való visszaélés és a speciális kisebbségi jogok lejáratása. A helyzetet kiválóan tükrözi az a cím, amely így szól: "A kakukkfiókajelenség" . Megkerülhetetlenül szükség van arra, hogy törvényi szabályozást kapjon, és azok élhessenek a nemzetiségeket megillető speciális kisebbségi jogokkal, nemzetiségeket megillető minden olyan széles jogkörrel, amelyet a törvény eddig is biztosított, akiket ez valójában megillet. Álságos az a hivatkozás, hogy a nemzetiségekben Magyarországon félelmek élnének, és ez a kisebbséghez való tartozás megvallásának egyfajta akadálya lenne. Magyarországon ma a kisebbségek nemcsak széles körű jogokat, de törvény által bi ztosított kedvezményeket is sajátjukat mondhatnak, és ezekkel élnek is többségében. Nálunk ma egészen másról van szó a kisebbségi lét
