Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 14 (78. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 1998. január 1. és 1998. december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámolója, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
3338 megakadályozásához, egy olyan folyamat megakadályozásához vagy lassításához, amely az idővel szinte törvényszerűen erősödik. A cigányság esetében a cél éppen ellenkezőleg, az integráció, e zért az országgyűlési biztos figyelmének a középpontjában a diszkrimináció felfedése és megakadályozása áll vagy a pozitív diszkrimináció törekvéseinek az erősítése. (20.40) Az országgyűlési biztos beszámolója messze túlmutat az esetelemzésen. Érdekes lenn e tallózni a bemutatott esetek között, mégis úgy ítélem meg, hogy az esetelemzésen túl ez a beszámoló a törvényalkotás, sőt, a jogfejlődés szempontjából is jelentős következtetésekhez jut. Vállalva a vázlatosságból származó leegyszerűsítés veszélyét is, ez ekből a kérdésekből három példát szeretnék kiemelni, magam is elsőként az önkormányzati választások tapasztalatait, az ebből adódó alkotmányos visszásságok problémáit, illetve a jogalkotás feladatait. Három kulcsszó: a regisztráció, az etnobiznisz és a kak ukktojáseffektus a kisebbségi biztos beszámolójának a szóhasználatával. A regisztráció változatlanul megoldatlan témaköre felveti azt a kérdést, hogy vajon vane még mindig elementáris tiltakozás. Ha van tiltakozá s, az indokolte a nemzeti kisebbségek részéről egy anonim bevallással kapcsolatban? Ez az anonim bevallás nem hoznae több hasznot a kisebbségpolitikának, mint amennyi jogos félelem történelmi utunkból a kisebbségekben megmaradt? Mint ahogy felvetődik az a kérdés is, hogy meddig utasíthatja el magától a népszámlálás a kisebbségek valódi számbavételét, természetesen az adatvédelmi követelmények messzemenő tiszteletben tartásával. Különösen érdekes ez a probléma akkor, ha mögé tesszük azt az ügyet, amelyre H argitai János képviselőtársam már utalt, a származási igazolások kiadásának problémakörét, ha úgy tetszik a vice és a versa, ugyanannak az ügynek a kapcsán egy mulasztás, és a mulasztás furcsa torzulása egy esetben, amelyet az országgyűlési biztos elemez. Az etnobiznisz elhíresült szava a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény alapelvétől elválaszthatatlan, mint a fénytől az árnyék. Hiszen a törvény alapelve a szabad identitásválasztás, a szabad identitásválasztásból pedig nem következik, de vele együtt járhat a szabad identitásvállalás deviáns megvalósítása, amelyből a kisebbségeket megillető törvényes előnyök visszaélésszerű felhasználása következett. Ennek a következménye, amit a beszámoló kakukktojásnak nevez. A kisebbségek maguk is felháb orodva utasítják el, hogy a képviselőik közé olyanok kerüljenek, akik bizonyítottan nem tartoznak egy adott kisebbséghez, és az adott kisebbség nem tartja a saját képviseletére alkalmasnak vagy méltónak. A törvényalkotás teendőivel kapcsolatban csak két me gjegyzést szeretnék tenni. Az egyik - vállalva az ismétlést is , hogy egészen biztosan az ad hoc bizottság munkájában - és majd a munkájából adódó törvényhozási lépések során is - szembe kell néznünk azzal a kérdéssel, hogy mit tud tenni a törvényhozás a választás joga, illetve a választhatóság pontosításával. Vane erre lehetőségünk a szabad identitásvállalás törvényi alapjainak meg nem változtatásával, mert kötelezettségünk egészen biztosan van, látva a jelenlegi helyzet konfliktusosságát és a belőle szá rmazó deviáns eseteket. A második megjegyzésem egy kicsit vitatkozik az előttem szólókkal. Való igaz, hogy a kormány felismerte a hatályos törvény néhány hibáját, és benyújtott egy törvényjavaslatot, amely rendezi a pótválasztás ügyét, az időközi választás okat és az igen magas határozatképességi küszöböt az elektori gyűléseken. Ugyanakkor itt és most is el kell mondani, hogy a kormány előterjesztése nem oldotta meg azt az alkotmányos visszásságot, amelyre az országgyűlési biztos beszámolója felhívja a figye lmet. Nem tett javaslatot a román önkormányzat problémájának megoldására, tehát a kormányelőterjesztés elfogadásával fennmaradt volna az az alkotmányos hiány, amelyet a román kisebbség elszenved azáltal, hogy nincsen, nem jött létre a magas határozatképes ségi küszöb miatt országos önkormányzata. Ha ez mégsem így lesz, akkor az annak köszönhető, hogy a kormányelőterjesztéshez módosító indítvány kapcsolódott.
