Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 14 (78. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 1998. január 1. és 1998. december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámolója, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz):
3336 kötve legyen. Lehet erre, mondjuk, a jelölőgyűlés valamilyen módon szabályozott intézménye is egy megoldás. Izgalmas kérdéseket vetett fel a kisebbségi biztos a kereskedelmi és a vendéglátóipari eg ységek vizsgálódása kapcsán. Izgalmas az az eszmefuttatása is, ahogy a vizsgálódást indítja, és azt mondja, hogy az ombudsmantörvény 29. §a hatáskört állapít meg a biztosoknak. Nincs vita abban, hogy állami szervek tevékenységét, egyes hatóságokat vagy sp eciális közfeladatokat ellátók tevékenységét a biztos vizsgálhatja, de a vendéglátás már magánszféra, hogy kerül akkor a biztos ennek a tevékenységnek, a magánszférának a közelébe. Itt a biztos úr azt a megoldást találta és alkalmazta - álláspontom szerint helyesen , hogy ez is egy olyan tevékenység, amely hatósági engedélyezéshez kötött, ezért nem lehet idegen, és nem lehet eltanácsolni a biztosok vizsgálódását ilyen területről. (20.30) Az már egy kicsit meglepőbb, illetve nem éppen örvendetes, hogy a tel epülési jegyzők - amikor a biztos megkeresi őket egy ilyen vizsgálódás kapcsán - általában tartózkodók, míg a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség vizsgálódása érdemi eredményeket hozott. Ma már nemcsak az elhíresült Gómanügyről tudunk beszámolni, amit szintén a kisebbségi biztos jelentése tartalmaz, hanem a Fogyasztóvédelmi Felügyelőségnek is, remélem, vannak olyan, jövőbe mutató vizsgálódásai, amelyek, remélem, elgondolásra késztetik a vendéglátóipari egységek tulajdonosait, vezetőit, hogy alkalmaznake valamif ajta diszkriminációt az elkövetkezendő időszakban ezen a területen. A foglalkoztatás talán egy még átfogóbb vizsgálódás volt, vagy a foglalkoztatás területén megnyilvánuló diszkrimináció. Érdemlegesek a biztos úrnak azok a megjegyzései, amikor a munkaügyi központoknak vagy azok kirendeltségeinek jelzését, szignalizálását várja arra vonatkozóan, ha diszkriminációt éreznek, hisz a napi gyakorlatban nyilvánvalóan mindannyian tudtuk azt, hogy létezik ilyen diszkrimináció, és ezért igaza van a biztosnak abban, a mikor azt mondja, hogy mégse jelentkeztek ilyen ügyek vagy ilyen vizsgálódások, vagy nem születteke erre vonatkozó ítéletek. Nem csak az ügyféltől jöhet jelzés, és akkor is be kell indulnia ennek az eljárásnak, amire eddig nem volt példa. A bizonyítási te her megfordítása, hogy a munkaadó és a munkavállaló viszonyában ne a gyengébb fél, a munkavállaló bizonyítson, hanem a munkaadó terhe legyen annak bizonyítása, hogy ő nem volt diszkriminatív az eljárásban. Hende államtitkár úr szintén kitért arra, hogy eze knek a megállapításoknak, illetve a megállapításokból következő törvénymódosításnak vagy törvénymódosítási kezdeményezésnek már részben van hatálya - ezt én is megerősítem. A biztos úr kezdeményezte a polgári perrendtartás bizonyos szakaszainak újrafogalma zását január 1jétől, ez részben idejét múlt, mert a diszkriminatív jogellenes magatartásból fakadó igény munkaügyi per keretében is érvényesíthető, nemcsak a polgári perben. Lényegesnek lehet tartani, és a biztos úr ezt szintén kiemeli, hogy a Pp. 349. §ának (2) bekezdése kitágítja a munkaügyi per fogalmát, hisz az is nyilvánvaló volt számunkra, hogy nem a munkaviszony létrejötte után jelentkezik a diszkriminatív magatartás, ami kritika tárgyát képezheti, hanem a munkaszerződés létrejötte előtt. Tehát a m unkaszerződés még létre se jött, és máris sérültek alkotmányos alapjogok, így egy kitágított munkaügyi per fogalma alá már az ilyenfajta diszkriminatív cselekmények megítélésére is lehetőség van. Engedjék meg, hogy utolsó eszmefuttatásomban még a kisebbség i joganyag felülvizsgálatának fejezetéről szóljak röviden. Igen, a biztos úr jelentésében ez egy visszatérő téma, hogy szükség vane valamilyen diszkriminációt megtiltó, átfogó törvényre, vagy ezek ellen a jelenségek ellen úgy kell védekezni, eredményesen fellépni, hogy egyegy törvényben megfelelően szankcionáljuk az ilyen jelenségeket. Én azt érzékelem, hogy itt, nálunk, Magyarországon talán erre az utóbbira van késztetés, és talán kevésbé érett meg a helyzet arra, hogy egy ilyen átfogó törvényszabályozás sal éljünk. A legizgalmasabb területe ennek az én nézőpontomban maga a kisebbségi joganyag, a kisebbségi törvény átfogó módosítása; az ad hoc bizottság, a mellénk rendelt szakértő adminisztrációval - itt
