Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 14 (78. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 1998. január 1. és 1998. december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámolója, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz):
3335 általában KözépKeletEurópa csat lakozni kívánó országaiban is jelentkezik. A statisztikák továbbra is kimutatják azt, hogy az önkormányzati és rendőrségi ügyek uralják a panaszos ügyeket még akkor is, ha ezek összességében valamelyest visszaszorulóban vannak. A választások éve alapján a választási rendszer problémáiról legyen szabad néhány mondatot mondanom. Igen szomorúan kell konstatálnunk azt, hogy a kisebbségi biztos előre jelezte azt, hogy a választások során problémák jelentkeznek, sőt, ez az anyag azt is jelzi, hogy az adminisztrác ió, elsősorban a belügyminiszter adminisztrációja, talán késve reagált ezekre a felvetésekre. Azóta talán meglódult a világ, legalábbis hiszem azt, hogy meglódult a világ, még ha események után is vagyunk, hisz előttünk van a törvénynek szinte egy azonnali módosítása, ami a legsürgetőbb dolgokat orvosolni fogja. Ilyeneknek sorolom én is a pótválasztás idejétmúlt intézményének az eltörlését, a hiányzó időközi választás meghonosítását a kisebbségi jogban, és legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb vagy minden képpen fontos a román önkormányzat megalakításának lehetősége. Remélem, ezt a törvénymódosítást a Ház holnap egy pozitív szavazással nyugtázza, és ezek a kérdések utána törvényi erővel bírva rendeződnek. Egy hosszabb távú módosításon is gondolkodunk. Egyön tetű volt a pártok állásfoglalása a tekintetben az emberi jogi bizottságon belül, hogy a kisebbségi joganyagot átfogóan kell módosítani, és ezért hozta létre azt az ad hoc bizottságot, amelynek tevékenységét az Igazságügyi Minisztérium apparátusa és a kise bbségi hivatal apparátusa, valamint a kisebbségi biztos adminisztrációja érdemben és tevékenyen segíti. Itt talán csak egy problémát emelnék ki a hosszabb távú módosítás kapcsán, amelyre egyébként az ad hoc bizottság reményei szerint már jövőre lehetőség l enne. Mi szeretnénk ezt a munkát úgy elvégezni, hogy a jövő év elején az Országgyűlés, ha politikai, szakmai akarata van e téren, akkor a kisebbségi törvényt és a vele összefüggő joganyagot átfogóan módosíthassa. Az egyik vitatott kérdés a választójog kapc sán bontakozik ki. A jogi irodalomban és a sajtóban is tudott dolog, hogy a magyar kisebbségi rendszer a szabad identitásválasztás elvére épül. Azt gondolom, hogy ezt az elvet az elkövetkezendő időszakban sem indokolt, sőt, nehéz is lenne megkérdőjelezni. Ennyit talán az aktív választójogról. A passzív választójog gyakorlásánál jelentkeztek azok a problémák, amelyekről Hende államtitkár úr és a kisebbségi biztos úr is szólt. Azt gondolom, hogy ha a bizottságban talán kikristályosodik már az az álláspont, am it követnünk kell, én egy más megközelítésben ugyanezeket az érveket elmondva hadd hivatkozzam az Európa Tanács kisebbségi keretegyezményének 3. cikkelyére, és ezt igyekszem többékevésbé pontosan visszaadni. Ez a cikk azt mondja, hogy minden, valamely nem zeti kisebbséghez tartozó személynek joga van szabadon megválasztani, hogy kisebbségiként kezeljék, vagy sem, és az ebből való döntéséből nyilvánvalóan semmiféle hátrány nem érheti - mondtam már kissé szabadabban. Ez a keretegyezmény megjegyzéseket is tart almaz, és ehhez a bekezdéshez a következő megjegyzést tartalmazza - és itt jön a dolog lényege. Azt mondja, hogy az (1) bekezdésben foglaltak nem foglalja magában az egyén tetszés szerinti választási jogát valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozás vonatkozá sában. Utána jön egy magyarázó mondat, hogy az egyén szubjektív választása elválaszthatatlanul kötődik a személyazonosság tudatát meghatározó lényeges, objektív kritériumokhoz. Európa boldogabbik felén valószínűleg nem jelent gondot az egyén döntésénél eze knek az objektív kritériumoknak a mérlegelése, de itt a mi esetünkben volt erre jócskán példa, hogy ezek az objektív kritériumok, ehhez nem volt kötve az egyén, amikor a szubjektív döntését meghozta. Azt gondolom, hogy a megoldást a körül kell keresnünk, é s ebben többékevésbé egyetértés is van köztünk, hogy a szabad identitás választását nem feladva és nem megkérdőjelezve választástechnikai eljárásokkal kell elérnünk azt, hogy a magyar polgár, a magyar egyén, a magyar szubjektum, amikor ezt a döntését megh ozza, akkor ezekhez az objektív kritériumokhoz valamelyest
