Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 14 (78. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 1998. január 1. és 1998. december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámolója, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, a napirendi pont előadója:
3327 események nem a semmiből keletkeztek, itt egy hosszú, egykét évtizedes folyamatról van szó, amely az elején, hogy úgy mondjam, kicsiben kezdődött. Teendőnk tehát nekünk magunknak is van. Hogy mik ezek a teendők, ez, hál' istennek, Magyarországon több szempontból nem marad rejtve előttünk, hiszen működik egy olyan intézményrendszer, amely az üggyel az állami politika szintjén rendszeresen törődik. Gondolok itt természetesen azokra a kormányzati intézményekre, amelyeknek ez a feladata azokkal a parlamentáris intézményekkel együtt, mint például az emberi jogi, kisebbségi bizottság, amelyeknek szintén feladata, hogy törődjön ezzel a rendkívül komplex problémával. Talán nem szerénytelenség, ha nem utolsósorban a saját hivatalomat is ebbe a sorba veszem, és abból indulok ki, hogy az önök előtt fekvő jelentés a teendőkről nyújt át egy csokrot. Szándékom és megítélésem szerint ez egy hű tükröt tart magunk elé, amiben nemcsak a fények, hanem az árnyékok is visszatükröződnek. Szeretnék ezek köz ül az árnyékok közül két dolgot kiemelni, hiszen távol álljon tőlem, hogy ezen a késői órán az önök idejét túlságosan igénybe vegyem, és végigmenjek mindazokon a problémákon, amelyekről a jelentés szól - ez önök előtt fekszik, és hozzáférhető volt. Ez a ké t dolog megítélésem szerint egyrészt azért emelendő ki, mert jelentősége miatt ezt megérdemli, másrészt azért is, mert viszonylag újdonságról van szó, először szerepel az ombudsmani jelentésben - legalábbis ebben a formában - ez a két téma. Az egyik az 199 8 őszi önkormányzati és helyi kisebbségi önkormányzati választások témaköre, a másik pedig a foglalkoztatás és az ezzel kapcsolatos ombudsmani vizsgálat, ami szintén nóvumnak számít az eddigiekhez képest. Ami az első témát illeti, nem szeretném megismételn i, hiszen a sajtó is elég bő terjedelemben foglalkozott mindazokkal az anomáliákkal, amelyek a '98 októberi önkormányzati választások, illetőleg kisebbségi önkormányzati választások kapcsán napvilágra kerültek, mindössze arra szeretnék utalni, hogy egyre i nkább feszít az az ellentmondás, ami a törvénybe ez idő szerint, sajnos, be van építve, hogy tudniillik van egy precíz kollektív definíciója a kisebbségi mivoltnak, hiszen a kisebbségi törvény egy precíz meghatározást tartalmaz arra, hogy mit kell kisebbsé gi közösség alatt érteni, ugyanakkor hiányzik ennek az individuális következménye. Vagyis ebben a pillanatban az úgynevezett szabad identitás elve alapján nem tudjuk eldönteni, hogy mindazokkal a jogokkal, amelyekkel a kisebbségek élhetnek, vajon igazából ki élhet: élhete velük mindenki - ez a feltételezés megítélésem szerint legalábbis meglehetősen abszurd , vagy pedig a lakosságnak, a választópolgároknak van egy bizonyos csoportja, akit megilletnek ezek a kisebbségi jogosítványok. Éppen ezért ez is ráir ányította a figyelmet egy adósságunkra, ami nem új dolog, hiszen már korábbi országgyűlési beszámolókban is jeleztük, de egyébként is meglehetősen közismert volt, hogy itt egy tisztázatlanság van, aminek következményei lehetnek. Sajnos, jó jósnak bizonyult unk, hiszen a választások, amikre utaltam, jól igazolták, hogy itt valóban van egy rendezendő kérdés. Természetesen ez a problémának csak az egyik szelete, hiszen a kisebbségi joganyag - és szándékosan használom ezt a kifejezést, hiszen nem csak a törvényr ől van szó - átdolgozásra szorul. Számos más esemény, hozzám érkező panasz mondatja velem ezt, de egyébként önök előtt sem maradtak rejtve azok a feszültségek, amelyek a szabályozás hibáiból fakadnak, és amelyeknek a megszüntetése mindnyájunk közös érdeke. El kell döntenünk végre, hogy mit jelent Magyarországon a kisebbségi autonómia, mit jelent az önkormányzatiság, hol vannak ennek a határai, hiszen ennek számos következménye van nemcsak a jogbiztonság szép elvének megvalósítása céljából, hanem egészen pra ktikus, mindennapi gondok sokkal egyszerűbb kiküszöbölése vagy fel sem merülése miatt; de - hogy egy másik vetületét mondjam a problémának - a finanszírozás, a közpénzek kiadásának ügye szempontjából sem mindegy, hogy vajon ezek a közpénzek legitim, ellenő rizhető módon kerülneke legitim, ellenőrizhető közcélok érdekében felhasználásra, vagy pedig megmarad egy ilyen szürke zóna, ahol mindezek az elvek nehezen vagy egyáltalán nem érvényesíthetők. Nagyon örülök annak, hogy lépések történtek az előttünk fekvő szabályozási probléma megoldására. Ezek a lépések részben az ezzel megbízott, ezért felelős adminisztráció részéről történtek meg a Doncsev Toso vezette Kisebbségi Hivatal, illetőleg az Igazságügyi Minisztérium
