Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 14 (78. szám) - Határozathozatal a Balaton kiemelt üdülőkörzet egyes településein az építési tevékenység átmeneti szabályozásáról szóló 1999. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3297 körlevele is kiemelten foglal kozott a kérdéssel. Az idézett levél 93. pontja így fogalmazott: "Külön figyelmet érdemelnek a gyermeket nevelő családok, különösen a nagycsaládok. Jó részükben eszményi családi élet valósul meg, a gyermekek gondos nevelésben, jó és derűs családi légkörben tanulják meg a helyes életvezetés módjait. Másik részükben, elsősorban gazdasági és kulturális okokból, a felnövekvő gyermekek nevelésben alig részesülnek, esélyeik jelentősen kisebbek a kevesebb gyermeket vállaló családokban élő gyermekekéhez képest. Ált alánosan igaz azonban, hogy aránytalanul magas anyagi terheket kell viselniük azoknak a szülőknek, akik több gyermek nevelésére vállalkoznak." Úgy látszik, a levél nem jutott el a HornKunczekormány tagjaihoz, vagy ha eljutott is, a címzés alapján úgy íté lték meg, hogy az nem nekik szól. A Bokroscsomag után ugrásszerűen nőtt a művi abortuszok száma is, pedig a némely pontjában máig vitatott, szintén az Antallkormány ideje alatt meghozott magzatvédelmi törvény hatására is, ezen a téren is kedvező tendenci ák kibontakozását figyelhettük meg 1995 márciusáig. Mára azonban már az abortuszok száma egyes megyékben meghaladja a születések számát. Az igen kedvezőtlen folyamat az idei év első negyedében is folytatódott. A népesség fogyása tovább gyorsult, hisz csökk ent az élveszülések száma, és növekedett a halálozások száma - bár ez utóbbi növekedési ütem lassulni látszik. Ez év márciusának végén 10 millió 75 ezer honfitársunk élt az ország határain belü l, 17 ezerrel kevesebb, mint a múlt év végén. 1999 első három hónapjában 22 700 gyermek született, az előző év azonos időszakához képest 4,5 százalékkal kevesebb. A nemzet korfáját figyelembe véve még súlyosabbnak tekinthető a helyzet, hisz most vannak szü lőképes korban a Ratkókorszak gyermekeinek gyermekei, tehát egy nagy létszámú generáció, melynek csökkenés helyett emelnie kellett volna a születések számát. Tisztelt Ház! Nemzetközi felmérés szerint hazánkban a családok ma még mindig fontosnak tartják a gyermekáldást, általában 23 gyermek születését tervezik, eltérve attól a NyugatEurópában észlelhető tendenciától, mely szerint a gyermektelen családmodell egyre elfogadottabbá válik, de a szép tervekből sajnos az esetek jelentős részében csak egy szülés válik valósággá, köszönhetően nagyrészt a Bokroscsomagnak. (17.20) A gyermekek után járó adókedvezmény és a gyed eltörlésével az MSZPSZDSZkormány a fő csapást a munkajövedelemmel rendelkező családokra mérte. Éppen a tágabb értelemben vett középosztályra , amely rendezett körülmények között neveli és taníttatja gyermekeit. A HornKunczekormány összekeverte a családpolitikát a szegénységi politikával, amikor a családtámogatási rendszert úgy torzította el, hogy munkajövedelemmel nem rendelkező anyák egy rés ze számára érdemesnek tűnik megélhetési célból több gyermeket szülni. Így a csekély számú megszületett gyermekek közül is sokan halmozottan hátrányos helyzetbe kerülnek. Az MSZPSZDSZkormány jövőt felélő politikája felgyorsította az évtizedek óta tartó ke dvezőtlen demográfiai folyamatokat. Az előrejelzések szerint 2020ra, ha a helyzet nem változik, az ország lakossága másfél, kétmillió fővel csökken. A népességcsökkenés együtt jár az ország elöregedésével, az aktíveltartott arány további eltolódásával, a mely 2010 után kérdésessé teszi mind az egészségügyi, mind a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságát. A gyermeknevelés költségei nem terhelhetik csupán a gyermekeket vállaló családokat, mert a felnőtté váló nemzedékek sem csupán saját szüleik ellátását biztos ítják. A fogyatkozó népesség a magyar jövő legsúlyosabb megoldatlan problémája, melynek kezelése széles körű politikai és társadalmi összefogást igényelne. Ez azonban - bízom benne, hogy csak itt, e Házban - nem látszik megvalósulni. Az ellenzék érveléséne k hátterében jóformán kizárólag a Bokroscsomag igazolása áll. Heves reakcióik az azzal kapcsolatban megfogalmazott kritikákra lelkiismeretfurdalásukat mutatják, de úgy gondolom, számukra is megkönnyebbülést jelentene, ha bevallanák, hogy akkor súlyosan h ibáztak.
