Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 2 (75. szám) - A Magyar Köztársaság 2000-2002. évi költségvetésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. LENTNER CSABA (MIÉP):
3173 húzóágazatok nélkül 10,8 százalékot tesz ki. Tehát én ebben látom a magyar gazdasági növekedésnek és ennek a költségvetési koncepciónak a sebezhető voltát. Ug yanakkor hadd utaljak még egy gondolat erejéig, tisztelt képviselőtársaim, azokra a módosító indítványokra, amelyeket SZDSZes képviselők fűztek a költségvetési koncepcióhoz. Bár már a vitában többen is utaltak ennek a dolognak az ellentmondásos voltára, e zt röviden én is megtenném - más aspektusból természetesen. Abban látom a fő problémát, hogy maguk a megfogalmazott szociális jellegű javaslatok, miszerint a nyugdíjak reálértékét a GDPnövekedés százalékos mértékének felével növelni kell, vagy a közszférá ban az átlagkeresetek növekedése legalább 3 százalékponttal haladja meg a fogyasztói áremelkedés százalékpontos értékét, önmagában nemes gesztus, akár ezt mondhatná a Magyar Igazság és Élet Pártja, akár ezt mondhatná a Fidesz is, hiszen nem áll távol a Fid esztől a szociális ellátások bővítése. Ugyanakkor az ellentmondást ebben a módosító javaslatban ott látom, hogy később megfogalmazza azt, hogy az adóterhelést mérsékelni kell, a 2002ben esedékes egyszeri nagymértékű csökkenésen túl a további esztendőkben is, annak érdekében, hogy az államháztartás jövedelemcentralizációja 2000ben 3 százalékponttal, azt követően pedig évente 1 százalékponttal legyen kevesebb. Ebben az az alapvető ellentmondás, hogy hogyan lehet úgy szociális szférában bővítést elérni, hogy an lehet úgy nyugdíjakat emelni és hogyan lehet úgy a közszférában átlagkereseteket emelni, ha csökkentem ezeknek a fedezeti oldalát. Tehát itt egy pénzügyi űr keletkezik! Tardos Márton képviselő úrral valóban voltak vitáink a költségvetési bizottságban is - azt hiszem, termékenyek voltak ezek a viták, mert ezt a gondolatsort már ott, a bizottsági vita keretében lejátszottuk , és az a vélekedés, hogy egy tiszta gazdaságban, egy szervesen fejlődő gazdaságban a növekedés erre megoldást adhatna; nem kellene 7 százalékos növekedés ehhez, elég volna 5 vagy 4 százalékos gazdasági növekedés is. Csak én attól tartok, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha ezek a világgazdasági pénzügyi folyamatok mennek tovább az év hátralévő hónapjaiban, illetve az elkövetkezendő évek ben, mint amelyek idáig is taroltak, és ha ez a pénzügyi egyensúlytalanság érvényesül és ez a pénzügyi egyensúlytalanság növekedni fog ilyen tételekkel, mint az MNB bécsi leánybankja plusz 70 milliárddal - már a költségvetésnek plusz, az MNBnél ez mínusz érték , ha növekedni fog az önkormányzatok részére juttatandó gázközművagyon értékével, az legkevesebb 50 milliárd forint. Ha növekedni fog ez az érték további bankkonszolidációs értékekkel, akkor - egyébként, nagyon bölcsen, ez a kormányzati költségvetés i javaslat vagy annak valamelyik kiegészítő irata, hiszen ehhez kaptunk három kiegészítő anyagot is - megcsillagozza ezeket a tételeket, és nem számolja bele a hiányba. De azt mindenki tudja, hogy az önkormányzati szférának előbbutóbb ki kell fizetni ezek et a gázközművagyonrészvényeket, illetve a Postabankot, a CW Bankot is konszolidálni kell. Milyen jó, hogy előbb elkészült a hároméves költségvetési koncepció, utána pedig kiderült az, hogy a bécsi MNBleánybanknak is kell még 70100 vagy lehetséges, hogy 150 milliárd forintos tételt is kifizetni. Tehát összességében, ha lenne egészséges gazdasági növekedés, akkor lehetne a nyugdíjakat tovább emelni, látványos formában emelni. De amennyiben ezt úgy teszi meg a kormány, hogy tartós fedezetet, valódi köztehe rviseléssel járó fedezetet nem párosít ehhez, akkor a pénzügyi egyensúlytalanságot fogja növelni, amely inflációval jár, amely növekvő állampapírkibocsátással jár, és amelynek a vonzata növekvő kamatvolumen. Vélelmezhető, hogy a kamatok ismét visszamennek egyébként a két évvel korábbi szintre, hiszen ha a költségvetés hiánya nő, tehát az állam hiteligénye emelkedik, az a kamatárakat, a nominál kamatlábakat felfelé fogja nyomni, ami viszont az adófizetők pénzéből kerül kifizetésre, és végső soron a tízes ér ték alá lenyomott infláció is így vissza fog menni 10 százalék fölé a véleményünk szerint.
