Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 1 (74. szám) - Személyi ügy: - Napirenden kívüli felszólalók: - VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc):
3131 Megadom a szót Várhe gyi Attila államtitkár úrnak. VÁRHEGYI ATTILA , a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Néhány adatot hadd mondjak az ORTT e kérdéshez kapcsolódó felméréseiből: 1998. július 27e és augusztus 2a között 261 műsorszámot vizsgáltak meg a Magyar Televízió 1es csatornáján, a Duna Televízió, a TV 2, az RTL Klub és a TV 3 csatornákon. (24.00) Nem zenés, fikciós műsorok, filmek, sorozatok, rajz- és bábfilmek, színházi közvetítések - a hírműsorokról m ost nem is beszélek. Összesen 155 óra 35 perc. Ebből a 261 műsorszámból 172 darab tartalmazott agresszív jelenetet, egyet vagy többet. Ez a műsorok 65,9 százaléka. A legtöbb erőszak időarányosan az animációs filmekben fordul elő. Figyelembe véve, hogy a ra jzfilmeket leginkább gyerekek nézik, az erőszak erőteljesen jelen van a gyermekeknek közvetített képi világban. Az erőszakot tartalmazó műsorszámok 28,5 százalékát a műsorszolgáltatók kimondottan a gyermekek számára vetítik, és egyetlen esetben sem fordult elő, hogy a kifejezetten felnőtteknek szóló tartalomra felhívták volna a figyelmet. A nemzetközi szabályozás és a magyar médiatörvény az este 11 és hajnali 5 óra közötti időszakban sugárzottak megtekintésének felelősségét a szülőre hárítja. Az erőszak het i megoszlása szombat este tíz óra és éjfél között tetőzik. A felmérések szerint hétvégén 10 óra után még a 4 és 12 év közötti korosztály több mint 10 százaléka, a 13 és 17 év közöttiek több mint egynegyede ült a tévékészülék előtt. Ez körülbelül 300 ezer k is- és fiatalkorú nézőt jelent. Az erőszak aránya a közszolgálati csatornák hétvégi műsorainak minden sávjában lényegesen alacsonyabb a kereskedelminél. Feltehetően a közszolgálati adók tekintettel vannak a hétvégi televíziózási szokások családi jellegére. Ezért műsorkínálatukban csökkentik az erőszak mennyiségét, míg a kereskedelmi televíziók annak növelésével próbálják magukat a nézők számára vonzóvá tenni. Az erőszakos cselekmények döntő többségét az egyértelmű agresszoráldozat viszony jellemezte, közel 20 százalékban az erőszak öncélú, 25 százalékban az erőszaknak nem volt semmiféle felismerhető oka. Az erőszakos cselekmények túlnyomó része a jelenkori mindennapi környezetben játszódik, vagyis a néző saját helyzetére vonatkoztatható. A mértéktelen menny iségű audiovizuális erőszak fokozatosan torzítja el a világról alkotott képet, beépül a néző viselkedésmintái közé, előbbutóbb a mindennapi konfliktushelyzetekben is elfogadhatóvá téve azt. A leírt negatív folyamat feltartóztatása, a televíziós erőszak eg yfajta mederbe terelése nemcsak jól átgondolt és megfelelően koordinált médiapolitikai döntéseket, hanem a nyilvánosság, a civil szféra, mindannyiunk szerepvállalását is igényli. A televíziós erőszak csökkenéséért ví vott harc egyik leghatásosabb fegyvere a nyilvánosság. Rendkívül fontos, hogy a néző folyamatos tájékoztatást kapjon a televíziós erőszak főként gyermekekre és kiskorúakra gyakorolt negatív hatásairól, hogy a szülő a műsorszámról az újságokban megjelenő mi nősítés alapján, megfelelő információk birtokában felelősségteljesen dönthessen. Tisztelt Országgyűlés! Hadd ragadjam meg ezt az alkalmat arra, hogy bejelentsem: elkészült az 1996. évi I. törvény, a médiatörvény erre vonatozó módosítási szövegtervezete, am elyet még ebben a hónapban a kormány elé, majd azt követően az Országgyűlés elé kívánunk terjeszteni. Ehhez a módosításhoz, kifejezetten az agresszió visszaszorításához kérem a tisztelt Ház minden képviselőjének támogatását. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) :
