Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 10 (48. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP):
289 A törvényjavaslat 15. §a és a részletes indoklás összevont 1415. §a közö tt koherenciazavar van. A 15. § ugyanis nem rendelkezik arról, hogy a kormány határozná meg a kegyeleti bizottság feladatait, nem is említ ilyen tartalmú előírást, ugyanakkor a részletes indoklásban, úgymond, indokló magyarázatként szerepel, hogy "nemzeti kegyeleti bizottságot kell létrehozni, amelynek feladatait és működési rendjét a kormány állapítja meg". Egyrészt lényeges a koherenciazavar feloldása, tisztelt képviselőtársaim és belügyminiszter úr, másrészt alapvető igény, hogy a nemzeti kegyeleti bizot tság feladatellátása és alapvető működése tekintetében kormányzati koordináció is érvényesüljön, tehát ne egy ad hoc bizottság jöjjön létre erre a nagyon fontos területre. Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen folytathatnám azokat az aggasztó jelenségek et, amelyek mindmind a kegyelettel és a kegyeleti tevékenység szabályozatlanságából fakadnak. Utalhatnék arra is, hogy a kegyelet kufárai most a Szovjetunió területén hősi halált halt magyar katonák és munkaszolgálatosok sírjainak felkutatását, emlékműfe lállítását profitérdekektől vezérelve kívánják végrehajtani. Utalhatnék, tisztelt képviselőtársaim, a temetőkben tapasztalható tarthatatlan közbiztonsági állapotokra. Szólhatnék arról is, hogy a temetőkben sajnos - és így a Fővárosi Temetkezési Vállalatnál is - felütötte a fejét a kimondott profitérdek, a privatizáció: a temető egyes része a tevékenység tekintetében máris privatizációra került külföldi magántulajdonos részére. Utalhatnék arra a sajnálatos körülményre is, hogy a lelkészi szolgálatot végzőktő l a Fővárosi Temetkezési Vállalat belépési díjat kért. A délpesti református egyházmegye esperesi hivatala e tárgyban hozzám panasszal élt még felügyelőbizottsági elnöki minőségemben. Azonban, tisztelt képviselőtársaim, befejezve a törvényjavaslathoz fűzö tt véleményünket, hadd utaljak arra, hogy a beterjesztett javaslatot - csatlakozva a Kisgazdapárthoz - csak úgy tudjuk támogatni, ha abban az általunk beterjesztett módosító javaslatok azt a koherenciazavart, amit mi itt vélelmeztünk, feloldják. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Felhívom a képviselők figyelmét, hogy a házbizottság ajánlása alapján az egyes képviselői felszólalások időtartama nem haladhatja meg a 15 percet, azaz a vezérszónoki időtartamot. Először Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr következik, Független Kisgazdapárt. DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt O rszággyűlés! Szerte a világon a temetők mindenütt a kegyelet és az elhunytak végső nyughelye mellett kultúrörökségünk részei is. Az emberiség és saját országunk, népünk is minden időben, minden korban, bár a történelmi korokhoz viszonyítva változó módon, k ülönös hangsúlyt fektetett az élet kezdetére, a születésre és az élet végére, a halálra, az ehhez fűződő misztériumra, és ezeknek tárgyi és szellemi emléket is állított. Ha végignézzük, mondjuk, az örvényesi temetőt, ahol a szív alakú fejfák voltaképpen vi zuálisan megtestesítik, megjelenítik a nagyparancsolatból levezethető gondolatot, miszerint a halálnál is erősebb a szeretet, vagy a szatmárcsekei temetőbe nemcsak azért látogatunk, hogy adózzunk Kölcsey Ferenc sírjánál, hanem hogy megcsodáljuk azokat a cs ónak alakú fejfákat, amelyek a férfi és a nő portréját, arcélét elevenítik, jelenítik meg, és amelyet helybéli, egyszerű parasztemberek évszázadok óta hasonló módon készítenek, melyek ma is ott láthatók, és amelyekről ma is vitatkozik a tudomány, hogy ezek vajon az ősi, pogány kori totemoszlop megelevenítéseie, vagy pedig jelképezik Kharón ladikját, mely átviszi az elhaltakat a Styx folyón a túlvilágra. Nagy kár, hogy például ebben a gyönyörű szatmárcsekei temetőben az újabb időkben elburjánzott a műanyag koszorúk megjelenése, mint egy szörnyű újabb kultúra elburjánzása. De a nagyvárosokban is a polgári idők kezdetétől, tehát a múlt század elejétől a legkiválóbb szobrászművészek vállalták fel, hogy síremlékeket készítenek,
