Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 7 (70. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2000-2002. évi költségvetésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP):
2686 ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Gidai Erzsébet képviselő asszonynak, Magyar Igazság és Élet Pártja (Kuncze Gábor Varga Mihálynak: Most mi kapunk, megnyugodhatsz! - Derültség az SZDSZ padsoraiban.) ; őt követi majd Danka Lajos képviselő úr. DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP) : Elnök Ú r! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Igazság és Élet Pártja nem fogja elfogadni ezt az előterjesztést. Szeretném megindokolni, hogy miért. Mindenekelőtt azért, mert ha az alapelveit nézi, akkor gyakorlatilag a jelenlegi kormányzat a korábbi gazdaságpolit ikai elvekhez semmiféle változást, paradigmaváltást nem vállalt fel. Ugyanazt a liberális gazdaságpolitikát folytatja, ami nemzetközileg is közismert. Aki közgazdaságtanelmélettel is foglalkozik, tudja, hogy ez egy zsákutca, egy bukott gazdaságpolitika, a mely legfeljebb rövid távon hozhat bizonyos eredményeket. Ezen belül is mindenekelőtt a pénzpiacra helyezi a hangsúlyt, a spekulatív pénzpiacra, gyakorlatilag otthagyja a gazdaságot, a feje tetejére állítva, nem helyezi vissza a talpára... - amely mindenek előtt két követelménnyel járna; egyrészt a reálgazdaság fellendítésével, másrészt pedig szakítana a kozmopolita szemlélettel, és mindenekelőtt a nemzeti érdeket védő nemzeti út fejlődését szolgáló gazdaságpolitikai utat kellene követni. Nyilvánvalóan ennek az alapelveiből is következik, hogy ha végignézzük mindenekelőtt a makrogazdasági elemzéssel foglalkozó anyagot, akkor ez gyakorlatilag egy deficites gazdaság, hiszen ha a fontos mutatóknál kiemelem a fizetési mérleg, a költségvetés, az államháztartási mé rleg egyenlegét vagy a külkereskedelmi mérleg egyenlegét, itt növekvő hiánnyal számol. A fizetési mérleg esetében ez a 2,32,8 dolláros fizetésimérleghiány 2002ig, a külkereskedelmi mérlegnél egészen 4,7 dollárig megy el. (Sic!) Sorolhatnánk a többit is, aminek a hátterében mindenekelőtt az szerepel, hogy igen nagy mennyiségű tőkekivonás, erőforráskivonás zajlik az országban. Egyébként említik is, hogy várhatóan további tőkejövedelemkivonással kell számolni, ami egyébként rossz, hiszen a magyar gazdaság on belüli fejlődést nem szolgálja. Ennek egy sajátos formája volt, amit engedélyeztek, legalizáltak azzal, hogy adómentességet kapott a külföldi vállalkozó, mindenekelőtt a multinacionális cégek, majd belépett '9498ban egy új formájú tőkejövedelemkivoná s, ez az úgynevezett szolgáltatások vagy reklámtevékenységek megrendelése saját cégtől, amely nem Magyarországon létezik. Ennek következtében, ha például áttekintik a fizetési mérleget, '98ban több, mint 1 milliárd dollár tőkekivonás történt csak ennek az egy tételnek a következtében. Ilyen formában tehát ez azt jelenti, hogy ha hiány jelentkezik, akkor honnan fogják finanszírozni a hiányt. Ahogy az anyagból is kiderül: vagy újabb hitelfelvétellel, ami életveszélyt jelent a magyar gazdaság számára, vagy át hárítom ezeket a terheket a végső fogyasztóra. Márpedig ki a végső fogyasztó? Mindenekelőtt a magyar családok és a magyar háztartások a végső fogyasztók. Bizonyos értelemben végső fogyasztó a humán infrastruktúra, de a terheket tovább hárítani a hazai, még tisztességesen dolgozó vállalkozóra, iparosra vagy mezőgazdasági parasztságra, súlyos vétek! Ez nem tartható, mert e rétegek, illetve a magyar háztartások fizetőképessége olyan, hogy képtelenek további közterhek fizetését vállalni, és nem is tudják kifize tni. Tehát ez önmagában további hiányt gerjeszthet, ami a deficit további növekedését fogja jelenteni, és egy nagyon erőteljes elszegényedést hoz magával. (13.40) Hiszen már ma is a magyar népesség 60 százaléka él a létminimum szintjén és az alatt. Ebből k övetkezően ennek a liberális gazdaságpolitikának, amelynek eredménye ez a deficit, eredménye a spekulatív pénzpiac virágzása; lényegében ez egy csődgazdaságpolitika, és ez nem tartható fenn tovább csak nagyon súlyos veszteségekkel. Hadd mondjak egy módsze rtani kérdést is. Ez a bizonyos növekedési mutató, a bruttó nemzeti termék vagy bruttó hazai termék, a GDP vagy gédépé, nevezzük magyarosabban, bizony egy szemfényvesztés; ma már ismert, hogy a teljesítmény mérésére nem alkalmas. Hadd utaljak: a közelmúltb an a gazdasági bizottságban a Központi Statisztikai Hivatal jelenlegi elnökével, Mellár
