Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 7 (70. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2000-2002. évi költségvetésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ROZGONYI ERNŐ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
2658 hajlandóságát és mérséklik a lakosság hitelvételét". Ez, ugye, durva ellentmondás egész rövid időn belül. Mi is a helyzet valójában? A költségvetés hosszú évek óta a legalapvetőbb funkcióinak nem tud eleget tenni. Ezt a tényt nem kell bővebben részleteznem, hiszen a bőrén érzi mindenki. Ezért rohad le, megy tönkre az a kevés, ami még úgyahogy megvolt, működött. Az útviszonyok, a vasút helyzete, az oktatás, az egészségügy, az ország kulturális színvonala, városaink, falvaink la khatósága, gondolok itt: víz, csatorna, levegőtisztaság, szemét, épületeink állapota, vízvédelmi rendszereink, hajózás, közbiztonság, élet- és vagyonvédelem, hadsereg, ingatlan- és földnyilvántartás - és napestig sorolhatnánk. Szégyenfolt a Vár állapota, a z Országháznak is esélye van arra, hogy ledől egy tornya. Az ország állapota, kérem, katasztrofális! Ezt a költségvetést, ezt az állami újraelosztást egész egyszerűen nem lehet, nem szabad mérsékelni. Éppen ellenkezőleg: a költségvetés szerepét lényegesen növelni kellene, hogy megállapítsuk egyre mélyebbre való általános lezüllésünket, és elindíthassunk egy talpraállási folyamatot. Persze nem az adósság növelése útján, hanem annak felszámolása, kiküszöbölése, semlegesítése, valamint a nemzeti jövedelmet és vagyont ezerféle módon megcsapoló lehetőségek megszüntetése révén - meg egy alapvetően más pénzpolitika segítségével. (11.30) Ez utóbbihoz azonban célra, a cél megvalósításához elhatározásra, megfelelő pénzügyi vezetésre és partneri jegybankra van szükség. Miután pedig, mint azt már előzőleg említettük, nálunk nem keresleti nyomás okozta az inflációt, így ennek semmi köze nincs a költségvetési újraelosztás jelenlegi mértékéhez, vagyis a csökkentési igény okai is egészen máshol keresendők. Hiszen ma az eladó sított állam, pusztán a kamatterhek miatt, az egyébként meglévő tényleges lehetőségeinek csak alig kétharmadát tudja az újraelosztási folyamatba bevonni. És akkor még törlesztési kötelezettségek is vannak, meg a restriktív pénzpolitika következtében és a h anyag ellenőrzés miatt konszolidációs kiadások! Akkor miről van itt szó? Ez a kormány is önként, dalolva veszi tudomásul, hogy eszközök hiányában már lassan nem is kormány? Aztán mit mond még ez a monetáris irányelv, amivel a kormá ny azonosult ezekben az anyagokban is? Elhúzza a mézesmadzagot: ha csökken az állami újraelosztás, akkor növekszik a magánszektor által elérhető források mennyisége - azaz hitelhez juthat a magyar gazdaság. De szép is volna, ha ez igaz volna - csakhogy err ől szó sincs! Az utolsóként idézett részből ugyanis mérföldhosszan kilóg a lóláb, és azonnal megérthető a valóság. Minden szakmai halandzsa ellenére - vagy amellett - mire is készül az MNB? A reálkamat esetleges emelésére, úgymond, az árfolyamrendszer véde lme érdekében. Annak az árfolyamrendszernek a védelme érdekében, amelyet Surányi úr ront le éjjelnappal évek óta a kreált inflációval, a csúszóleértékeléssel, a kamatpolitikával, a hazai saját gazdaság restriktrív finanszírozásával, az állami veszteségfor rások növelésével és számtalan apró, látszólag hasznos vagy annak ideologizált intézkedéssel. Ez igen! Vakulj, magyar! Mellesleg pedig, mint ahogyan az MNB monetáris politikai irányelvei fogalmaznak, a magasabb reálkamatok mérséklik a vállalatok, vállalkoz ók és a lakosság hitelfelvételét. Persze megint csak a magyarokról van szó, rólunk! Hogy lesz így magyar gazdaság? Az esélyegyenlőség? Az pedig még viccként sem említhető meg! Aztán elhangzik mindig: vigyázzunk, nehogy túlfűtsük a magyar gazdaságot! Miről beszélnek itt, kérem? Nevetséges! Hogyan érvényesül közben a magyar kis- és középvállalatok helyzetbe hozása, a magyar termelő és szolgáltató szervezetek kiépülése? Hogyan lehet ilyen felfogás mellett foglalkoztatottságot növelni? Sehogy! Kérem, a Fidesz p rogramjában még az volt - idézem szó szerint : "Ma már nem igaz az a tétel, hogy Magyarországon az állami újraelosztás mértéke túlságosan magas, sőt bizonyos tekintetben csak fokozott állami szerepvállalás ad esélyt az európai modell megvalósítására." Mil yen igaz ez, kérem! Hát mi történt akkor?! Az a válasz netán, amit a prudens tájékoztató így foglal össze: "E folyamatok kapcsán a gazdaságpolitikának azzal kell
