Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 7 (70. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2000-2002. évi költségvetésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ROZGONYI ERNŐ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
2659 számolni, hogy autonómiája jelentősen csökken, mert a továbbiakban csak olyan célok és megköze lítések jelölhetők ki, amelyek egyrészt a globalizációs törvényszerűségeket figyelembe veszik, másrészt teljesítik az EUtagság elnyerésével járó elvárásokat"? Ugye tetszik tudni, miről van itt szó? Ugye értik? Nem is kell kommentárt fűznöm hozzá. De azért hadd mondjam: ezt az országot és ennek népét 45 éven keresztül a szocializmus építése ürügyén rombolták le és tették tönkre, utána pedig kifosztották: adósságcsapda, privatizáció, bankkonszolidáció. Lelkileg, szellemileg a sárba taposták, elvették az önbi zalmát - még a történelmét is! Hát csicskásnak, pincérnek akarunk mi az Európai Unióba menni? Milyen állapotokat viszünk mi ebbe az Európai Unióba? Hatvan évvel ezelőtt ez a Magyarország az európai népek rangsorában ezerszer különb helyen volt, mint ma! Az tán a bűvös szavak közé tartozik a "stabilitás" kifejezés is - hiszen ki ne értene egyet a stabilitás fontosságával? Emlékezzenek vissza rá: Horn Gyula is ezzel dicsekedett, hogy megteremtettük az ország pénzügyi stabilitását. Ez így, mondjuk, természetese n nem volt igaz, de a szöveg alkalmas arra, hogy sok monetáris beavatkozást látszólag igazolni lehessen. Csakhogy a már idézett Meir Kohn professzor szerint: "A pénzügyi rendszer stabilitását a stabil és alacsony kamatlábak mozdítják elő." Akkor pedig évek en keresztül miről beszéltünk? És most, most miről beszélünk? A Magyar Nemzeti Bank, mint azt már bemutattam, titokban kamatemelést készít elő, s a kormány ezzel egyetért. Akkor mit stabilizálunk? Zavart és eklektikus pénzpolitika ez - de nem véletlenül! E zekkel az önmagukkal is ellentmondásban álló, zavaros, szakmai tolvajnyelven írott, prudens anyagokkal Surányi úr gyakorlatilag felhatalmazza önmagát, hogy azt csináljon, amit csak akar! Igazán úgy gondolja a kormány, hogy ezek mozdítják elő a magyar érdek eket? Nem lennének ennél fontosabb dolgaink? Nem kellene a privatizációt felülvizsgálni és korrigálni, amíg még lehet? Nem az adósságállományt kellene egyszer alaposan átvilágítani, és persze végre nyilvánossá tenni, különös tekintettel az MNB 1750 milliár dos, költségvetésre testált csomagjára? Nem kellene egyszer legalább elszámolni? Miért félnek a nyilvánosságtól? Nem az ország és a lakosság állapotával kellene inkább foglalkozni, miközben persze arra sem ártana rámutatni, miért olyan, amilyen? Nem kellen e levonni azt a konzekvenciát, hogy ezt így, ahogy eddig csináltuk, nem lehet tovább folytatni? Bizonyára nem a válasz, legalábbis az anyagokból ez derül ki. Akkor folytatom én! Helyes gazdaságpolitikai lépés volt például az élelmiszeripar privatizációja? Jó ennek az országnak az, hogy sorra bezárnak cukorgyáraink, növényolajipari üzemeink, konzervgyáraink, húsipari feldolgozó üzemeink, hogy ezzel ezrével döntik nyomorba a dolgozókat és a mezőgazdasági vállalkozókat? Ezzel is növelve a munkanélküliek számá t, akikről egyébként botrányosan hamis statisztikákat közlünk? Vagy továbbra is a szakértelem csúcsának tekintik az energiaipari privatizációkat, beleértve a garantált 8 százalékos hasznot is? Tudják önök, hogy mi mindent lehet költségként elszámolni akkor is, ha fel se merül? Siránkozunk azon, hogy mennyi pénz áramlik kifelé az országból, és nem akarjuk észrevenni: hát ezt építettük bele a rendszereinkbe! Arról a pénzről pedig már nem is beszélve, amelyik egészen más, örökre rejtve maradó módokon kerül ki az országból! Nemcsak az anyag, elvtársak, a pénz is megmarad, csak gazdát cserél! Nem lenne jó ennek utánanézni? Aztán megint a GDP: tessék már egyszer kimutatni a valódi nemzeti bruttó terméket, hadd lássuk, mit ér minden, ami magyar! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Az önök GDPje a 1015 évvel ezelőttit érte el: hol tart a valódi nemzeti bruttó össztermék? Lejárt az időm (Derültség.) , pedig mint mondtam, minden mondattal vitatkozni lehetne (Kuncze Gábor: Önvallomás!) , de nem tudom tovább folytatni - az elnök úr csönget. Tisztelt polgári Kormány! Szíveskedjenek azért ezeken a felvetéseken elgondolkodni! (Az elnök ismét csenget.) Félő, hogy amennyiben nem változik a kormány véleménye és szemlélete, a MIÉP
