Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 7 (70. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2000-2002. évi költségvetésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSÚCS LÁSZLÓ, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
2646 államháztartási, illetőleg gazdasági folyamataira. A hiány mértéke, illetőleg az említett tólig határok közötti megállapítása konszolidált világgazdasági helyzetben talán még elfogadható lenne, viszont a már ismert tendenciák miatt nagyvonalúnak ígérkezik. Ha tudjuk, márpedig azt tudjuk, hogy az államháztartás egyensúlyban tartása a megszokottnál is több veszéllyel jár, akkor a jó gazda gondo ssága azt parancsolja, hogy a prognosztizált hiányt legalább az alsó határon, azaz 2,5 százalékon próbáljuk tartani jövőre. Megjegyzem, a tervezők bizonytalanságát sugallja a főbb paraméterek tólig határok között történő megállapítása, azonban az egyegy százalékos mozgástér általában kevésnek ígérkezik a kedvezőtlen fejlemények megfelelő kezeléséhez. Ugyanakkor az államháztartási hiány tekintetében pontosan arra lenne szükség, hogy annak lehetséges mértékét a viszonylag laza tólig határ megjelölése nélkü l - jelzem a pénzügyminiszter úrnak - az alsó határon igyekezzünk tartani. A hiány tekintetében javasolt szigorúság azt szolgálja, hogy a lehető legnagyobb mértékben szorítsuk vissza a túlköltekezés veszélyét. Kérdezhetik, mi szükség van erre a szigorúságr a. Nos, azért szükséges, hogy valóban teljesüljenek mindazok a paraméterek, amelyek a jövő évi költségvetés megalapozott tervezését szolgálják. Az állami újraelosztás csökkenésének alakulását kedvezően befolyásolja az államadósság kamatterheinek érzékelhet ő mérséklődése. Emellett azonban elkerülhetetlennek látszik, hogy a tervbe vett reformlépések megtörténjenek; nevezetesen: a költségvetési intézményrendszer felülvizsgálata, az önkormányzati feladatok célszerű meghatározása, a közoktatás és felsőoktatás me gújítása, az egészségbiztosítás hatékonyabbá tétele, az adórendszer felülvizsgálata és a megkezdett nyugdíjreform folytatása. (10.30) A reformcsomagnak vannak olyan elemei, amelyekkel a korábbi kormányok nem tudtak megbirkózni, így például a költségvetési intézményhálózat ésszerű átalakításával. Ennek ellenére a tervbe vett lépések megtétele tovább nem halasztható. Ellenkező esetben értelmetlenül és kezelhetetlenül növekednek az állami kiadások, s azzal együtt az újraelosztás mértéke. A kényes, de el nem ke rülhető korrekciós intézkedések mértéke annál kisebb, ellenben várható pozitív hatása annál nagyobb, minél hamarabb kerül rájuk sor. A jövő év a régóta ígért reformok éve kell hogy legyen. A reformcsomag egyik kritikus eleme a tervezett adóreform vagy inká bb az adók kiigazítása. Minthogy az adórendszer struktúráját érintő átalakításról szó sincs, ezért reform helyett helyesebb kiigazításról beszélni. Az irányelvek a költségvetési politika súlyponti kérdésének minősítik az adók átalakítását, ezzel egyetért f rakciónk, tehát szólni kell az adóreformról. Azt feltehetően senki nem kifogásolja, hogy az államháztartás hiányának csökkentésével olyan adópolitikát kell kialakítani, amelynek eredményeként az adóterhelés mérséklődik. A jövedelemcentralizáció tervezett v isszafogásával tovább bővülhet a lakossági és vállalkozói szféra mozgástere. Ennek során azonban számolnunk kell a kormányprogramban megfogalmazottakkal csakúgy, mint a társadalom adóbékeóhajával, a kiszámíthatósággal. Mint ismeretes, a koalíció programja szerint "az idei évre tervezett kisebb adó- és járulékcsökkentés után jövőre a kormány nagyobb szabású adóreformot készít elő. Ennek célja nem új adónemek bevezetése, hanem az előírások és kivételek szövevényének egyszerűsítése, ezáltal a beszedés, az elle nőrzés hatékonyságának növelése, ami lehetőséget nyújt az adóterhek további csökkentésére" - idézet vége. A pénzügyi kormányzat harmadik változatban megismert és széles körben publikált adókoncepciója csak részben felel meg a kormányprogram idézett előírás ának. Az természetesen rendjén való, hogy az egyes elemeiben és összességében szövevényes, bürokratikus, kiskapuk sokaságát kínáló és működtetésében igen költséges adórendszert egyszerűsíteni kell. Ellenben az nehezen érthető, hogy az egyszerűsítő törekvés sel és a kormányprogram tételes előírásával frontálisan ütközve új adók bevezetését szorgalmazza a koncepció előterjesztője: földadót, biztosítási
