Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 7 (70. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2000-2002. évi költségvetésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSÚCS LÁSZLÓ, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
2645 tervezett hiányt. Igaz, mindezt kiegyenlítheti a folyamatba tett vagyonértékesítés. A költségvetés hiánya az első negyedév végén közel 60 százaléka az éves előirányzatnak. Az adóbevételek többsége ugyan megfelelő ütemben érk ezik, ellenben a legnagyobb bevételt jelentő áfa több évre visszatekintve ilyen alacsony szinten az első negyedév végén még nem teljesült. Mindezek mellett az infláció mérséklődése várakozásunkat jelentősen meghaladja. Kétségtelen tény az is, hogy az év el ső hónapjaiban folytatódott a gazdasági növekedés ütemének mérséklődése, stagnál a belföldi kereslet, lassul az ipari termelés bővülése. A példaszerűen felsorolt adatokat 1999 májusában túlértékelni természetesen nem szabad, hiszen azok egy hosszabb folyam at közbenső állomását jelentik, bizonyos pontokon pedig kedvező elmozdulás is történt már. Ugyanakkor a tényszerű adatok figyelmen kívül sem hagyhatók az ez évi és a következő éveket meghatározó költségvetési tervezőmunkában. Az előterjesztő helyesen utal arra, hogy az ország gazdaságának liberalizáltsága és a nemzetközi folyamatokba való integráltsága erőteljes, ami jelentősen fokozza a fejlődés külső kockázatát. Ilyen kockázati tényezőknek tekinthetők a gazdaságunk alakulását inkább közvetlenül, mint közv etve befolyásoló világgazdasági helyzet. Kiemelkedő jelentőségű a pénzügyi nehézségeiből éppen kilábalni látszó japán gazdasági állapota, a súlyos gazdasági és politikai gondokkal terhelt Oroszország helyzete, az Európai Unió megtorpanni látszó fejlődése, benne a német gazdaság lanyhuló fejlődésével, mérséklődni látszik az Egyesült Államok gazdasági növekedése is. Mindezeket tetézi a határaink mentén dúló balkáni háború, ami valószínűleg nem a közvetlen szállítási és kereskedelmi lehetőségek megszűnése miat t okoz számottevő veszteséget, hanem inkább a háború tényének a tőkebefektetést és az idegenforgalmat fékező hatása miatt. Az ma még nem számszerűsíthető, hogy a bizonytalansági tényezők milyen mértékben hatnak gazdaságunkra, az azonban biztosan állítható, hogy az összhatás kedvezőtlen. Nyitott gazdaságunk ismeretében nem mondhatjuk, hogy ezek a kedvezőtlen folyamatok hozzánk nem gyűrűznek be, ellenkezőleg. Ellenben okos, a belső piac építésére is figyelő gazdaságpolitikával, az egészséges optimizmus szelle mének életben tartásával a káros hatások mérsékelhetők. A szárnyaló optimizmus tekintetében azonban aggályainkat már a korábbiakban is megfogalmaztuk és most újólag ezt tesszük. A világgazdaságban zajló események azt nem látszanak megerősíteni, hogy az elő ttünk álló három év a töretlen fejlődés jegyében zajlik. A gazdasági fejlődés sohasem problémamentes, különösképpen egy kis ország esetében, amely a világgazdasági folyamatokhoz alkalmazkodni kényszerül. De aggályunk mellett némi bizakodásra is okot adhat az a várakozás, hogy a háború sem tarthat örökké, formálódik az az újjáépítési alap, ez idő szerint 30 milliárd dollár értékben, ami majdan kiegyenlítheti a háború miatt elszenvedett veszteségeinket. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a makrogaz dasági folyamatok értékelése mellett a költségvetési tervezőmunka néhány paraméterének megalapozottságát érintő észrevételt is tegyek. Mint jeleztem, kételyt ébreszt a gazdaság lendületes exporttal és beruházással fűtött növekedése. Álláspontunk szerint a növekedés fenntartásához némi szerencse mellett olyan piacokra kellene betörnünk, amelyek maguk is erőteljesen növekednek, például Kína. Egyáltalán az ázsiai térség felé lényegesen nyitottabbnak kellene lennünk. A fogyasztóiáremelkedés jelentős csökkenése örvendetes tény, azonban illő megint megemlíteni árnyoldalát is, ami az adóbevételek részleges elmaradásában már most mutatkozik. Emellett nehezen képzelhető el, hogy az élelmiszerárak továbbra is és tartósan olyan szinten stagnáljanak, mint az elmúlt évb en, mikor is az áremelkedés mértéke nem érte el a 3 százalékot sem. Ugyancsak nehezen prognosztizálható, de veszélypontként jelentkezik a világpiaci olajárak kiszámíthatatlan alakulása. Különös figyelmet érdemel a jövő évre tervezett államháztartási hiány 2,53,5 százalék közötti értéke, ami 0,51,5 százalékponttal kisebb az ez évben várhatónál. Kiemelését elsősorban az indokolja, hogy ha a hároméves tervezőmunka első évében, azaz jövőre nem sikerül a hiány szigorú kézben tartása, az rányomja bélyegét az ad ott év államháztartási egyensúlyának alakulására, és legalább olyan, ha nem nagyobb mértékben a rá következő két év
