Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 6 (69. szám) - Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
2623 rövid részt idézzek. Ez azt bizonyítja - szakember bizonyítja azt , hogy önmagában ez a kérés adott pillanatban egy olyan pszichológiai állapotban éri a hozzátartozót, amikor tulajdonképpen egy beszűkült tudatállapotban van. Azt írja, hogy "A sorscsapások, súlyos veszteségek, nagyon rossz hírek emocionális szindrómákkal is járhatnak, s igen sokszor szorongásos reakciómódot váltanak ki. Az elvesztett hozzátartozóval szembeni önvád, önmarcangolás kínos élményét érezheti az életben maradt személy. Ilyenkor valódi vagy vélt mulasztásai miatti lelkiismereti feszültségét túlkompenzálással próbálja csökkenteni. Azt gondolhatja, hogy legalább most kell mindent megtennie az elhunyt hozzátartozó érdekében, megvédve őt a szervkivétellel járó projiciált szenvedéstől és megaláztatástól. A projíció következménye az is, hogy a szervkivételről előzőleg egyáltalán nem nyilatkozó hozzátartozónak utólag elutasító véleményt tulajdonít az élő családtag". Lejjebb azt í rja, hogy "Feltételezhetjük, hogy egy követő kutatás keretében a szervkivételt elutasító vizsgálati csoport tagjait a haláleset időpontja után több hónappal újra megkérdezve már beleegyező választ kapnánk". Úgy gondolom, hogy ez nagyon jól jellemzi a helyz etet. Nagyonnagyon kérem az itt ülő, ezzel a témával foglalkozó képviselőtársaimat, hogy a módosító javaslatok szavazásánál mindenféleképpen támogassák ezt a módosító javaslatot, hiszen, mondom, nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy nyilatkozatot tegyenek az emberek. A sajtóból tudjuk nagyon jól, dacára annak, hogy ilyen jellegű felhívások jelentek meg a sajtóban, tizenhat ilyen, ezzel kapcsolatos nyilatkozat született, ami regisztrálásra került; de azt is nagyon jól tudjuk, hogy amikor Sydneyben volt a tra nszplantáltak világtalálkozója, akkor iszonyatos költségekkel, különböző szórólapokkal és formanyomtatványokkal próbálták rávenni a lakosságot arra, hogy nyilatkozzanak és regisztráltassák magukat, és ha jól emlékszem, olyan 5 százalék körüli eredmény szül etett - tehát az az út sem jó. Nem akarom, mert ez számomra nem anyagi kérdés, részletezni azt - akik itt ülnek, nagyon jól tudják , hogy egy kellő időpontban elvégzett transzplantációnak a gyógyítás költséghatékonyságát illetően is, és nemcsak az életmin őséget javítóan, milyen jelentősége van. Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem képviselőtársaimat, ki kíván még ebben a vitaszakaszban felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nincs j elentkező. (14.30) Tekintettel arra, hogy több felszólaló nem jelentkezett, e vitaszakaszt lezárom. Megnyitom az utolsó vitaszakaszt a 4047. pontok szerint, a 41. és 42. pontok kivételével. Megkérdezem, kíváne valaki felszólalni. (Dr. Vojnik Mária jelent kezik.) Vojnik Mária képviselő asszony jelezte kétperces hozzászólási szándékát. Képviselő asszony, öné a szó. DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP) : Elnézését kérem az elnök asszonynak, valószínűleg későn nyomtam meg a gombot... ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Rendben van, akkor rendes hozzászólásra... DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP) : Nem, a kétpercest Csáky képviselő úr hozzászólásához kértem. Tudomásul veszem, hogy a vitaszakasz lezárult, ezért rendes időkeretben szeretnék majd hozzászólni. (Dr. Horvá th Zsolt: Mondd el most!) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó! DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP) :
