Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 6 (69. szám) - Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2624 Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 47. pontjában arra tettünk javaslatot a képviselőtársaimmal, hogy a közismertebb nevén kapacitásszabályozási törvénynek ez a beterjesztett módosítása kerüljön ki a jelenlegi törvényjavaslatból. Hosszasan is lehetne ezt indokolni, hogy miért tartjuk fontosnak, én azonban arra szeretnék utalni, amit a kormány bizottságban jelen lévő tisz telt képviselőihez kérdésként intéztem a részletes bizottsági vita során: hogy tudniillik vane kormánynak tudomása arról, hogy a területi ellátási egyenetlenségek miatt, az ellátási hiánnyal bizonyítottan küszködő régiókban, az eredeti törvény szerint ren delkezésre álló járóbetegkapacitás- vagy gondozóhálózatikapacitásnövelési lehetőséggel tudtake élni a szolgáltatók, illetve a tulajdonosok? Vannake olyan területek, ahol ellátási hiány van még mindig, vagy a szakmai indokok alapján szükséges, hogy továb bi szolgáltatók további óraszámban álljanak a betegek rendelkezésére? A bizottsági vita során erre pontos adatot nem tudtunk. A bizottsági vitában hivatkoztam arra, hogy SzabolcsSzatmárBereg megyében, ahol nagyon alacsonyak voltak a járóbeteg- és a gondo zói óraszámok, különösen olyan szakmai területeken, mint a pszichiátriai gondozóhálózat, a tüdőgondozói hálózat, illetve járóbetegrendelések, ott nemcsak hogy az országos norma alatt vagyunk, hanem a lehetőségünk szerinti kapacitásokkal sem tudtunk még él ni. Ha ezek a kapacitások az 1997. évi vagy a '98as szinten maradnak, akkor a szükségletektől elmaradt szolgáltatói kapacitások merevednek be, és azt gondolom, nem kell hosszasan bizonygatni, hogy a betegek ellátására, a hiányzó kapacitások pótlására még szükség van. Az előterjesztők azt mondták, hogy ez a módosított törvényszöveg nem zárja ki, hogy kapacitásokra ajánlat kerülhessen, illetve azok befogadást nyerjenek. Ezért tehát újra elővettem a '96os LXIII. törvényt, és pontról pontra végignéztem, hogy valóban hol vannak az egészségügyi miniszter jogosítványai, jobban mondva hogyan lehet ilyen törvényi szabályozás mellett ilyen szövegben megtalálni a szolgálatoktatóknak és tulajdonosoknak a lehetőséget. Őszinte sajnálatomra nem találtam meg. A kapacitáss zabályozási törvényben ugyanis az van leírva, hogy a hiányzó ellátásokra szolgáltatónként vagy tulajdonosonként, vagy egy adott megyében a megyei egyeztető fórum egységesen, az adott területre ajánlatot tehet. Ezt az ajánlatot, ha beszerzi a tisztifőorvos egyetértését, a megyei egészségbiztosítási pénztárhoz teheti meg, fellebbezhet az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz - és ezzel kész. Az egészségügyi miniszternek a saját hatáskörébe utalt, annak a bizonyos paragrafusnak a 2. pontja szerinti szolgálta tókra nézve van jogosítványa a többletkapacitások befogadására, ezek az országos intézetek azonban nem az ellátási hiánnyal küszködő területeken működnek túlnyomó többségükben. Ezért tehát újra szeretném kérni az előterjesztőt, hogy ha ragaszkodik is a meg lévő kapacitások szinten tartásához, a már elégséges ellátással rendelkező szolgáltatók esetében pontosítsa ezt a szöveget úgy, hogy törvényi garanciája legyen annak, hogy az ellátási hiánnyal küszködő területek esetében megmaradjon a törvényesen járható ú t és lehetőség a hiányzó kapacitások megszerzésére. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm a képviselő asszony hozzászólását. Hozzászólásra következik Béki Gabriella képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoport jából. Öné a szó! BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitában kifogásoltam, hogy az előterjesztő a zárórendelkezések közé tartalmi, érdemi kérdés módosítását is bedugta. A zárórendelkezésekbe ugya nis, azt gondolom, igazából csak egészen technikai jellegű, apró pontosításokat szabad együvé sűríteni. Itt is van egy oldalnyi felsorolás a zárórendelkezésekben
