Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 6 (69. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
2579 Magyarországon az elmúlt évek ben a kialakuló piacgazdaság nagymértékben megnövelte a jövedelemkülönbségeket. Jelentős társadalmi csoportok kerültek abba a helyzetbe, melyből önerejükből nem képesek szabadulni. Társadalompolitikánk célja pedig csak az lehet, hogy esélyt teremtsünk az ú jrakezdésre, a periferikus létből való kilábalásra. Szociálpolitikánk célja tehát nem lehet csupán a segélyezés szegénységpolitikája, mint ahogy a szociális piacgazdaság ennél sokkal szélesebb fogalmakat takar az Európai Unió országaiban is. A piacgazdaság természete és hajtóereje az ember személyes sikerére, a magasabb teljesítményt honoráló teljesítményre kényszeríti résztvevőit. A magasabb részvétel a megtermelt javak előállításában és ebből eredően teljesítményük eredményeként az azokból való részesedés ben azonban nem jelentheti azt, hogy a leszakadókat, azokat, akik bármilyen okból nem képesek teljesíteni a gazdasági verseny szigorú feltételeit, azokat, akiknek esélyt kell adni ahhoz, hogy újra a társadalom aktív termelő tagjaivá váljanak, és azokat is, akik erre koruk, egészségi állapotuk vagy akár képességeik miatt nem alkalmasak, magukra hagyjuk. Ezen személyeket is a társadalom részének kell tekinteni. A gazdasági verseny tehát növeli az emberek közötti különbségeket, mert ezáltal serkentik nagyobb t eljesítményre a résztvevőket; a társadalompolitikának viszont - felfogásunk szerint - a szolidaritási elv alapján igazságosabbá kell tenni a társadalmi különbségeket. Ez nem valami jótékonykodás, a másik ember iránti felelősség megnyilvánulása önmagában, h anem a társadalmi stabilitás, az együtt élő emberek tartós és békés együttélésének feltétele. Ebben tehát egyaránt érdekeltek a társadalom szegény és gazdag csoportjai. Ezt szolgálja a szociális igazgatás és szociális ellátás intézményrendszere. Ennek a re ndszernek a hatékonyságát, működőképességét javítani minden törvényhozó folyamatos kötelessége, és a jelen törvénymódosítás erre teremt lehetőséget. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat IIII. fejezetének részbeni módosításai jobbára jogtechnikai, illetőleg más jogi szabályozások miatti pontosítások, kiegészítések, ehhez hozzáfűznivaló nincs. A személyes gondoskodást nyújtó ellátások esetében a változtatások jelentősek. A törvényjavaslat 20. §a szól az ápolást, gondozást nyújtó intézményekben nyújtandó ellátáso król - ide tartozik az idősek, pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek, fogyatékos személyek otthona, valamint a hajléktalanok otthona. A szükség szerinti ruházat, illetve textília biztosítása eléggé nehézkesen értelmezhető, főként amiatt, hogy a különböz ő otthonokban eltérő igényekről van szó. Célszerű lenne - a jogbizonytalanságot elkerülendő - a végrehajtási rendeletben a kérdést pontosabban szabályozni. A javaslat 24. §a tartalmazza a rehabilitációs intézmények felsorolását. A 20. §, valamint a 23. § egyértelműen leszögezi, hogy a szenvedélybetegek otthona önálló intézménytípus. Ugyancsak elkülönül a szenvedélybetegek nappali intézménye is, az átmeneti elhelyezést biztosító intézményeknél azonban a pszichiátriával összemosódik. Kérdésként merül fel, ho gy a rehabilitációs intézmények esetében nem lennee célszerűbb a javaslat indoklása szerint a módosítás szövegpontosítása, valójában inkább csak kiegészítése a hajléktalanok rehabilitációs intézményével. A javaslat 26. §ában a hajléktalanok rehabilitáció s intézménye oly módon került megfogalmazásra, hogy eltérően a többi intézmény rövid, törvényi szintű megfogalmazásától, csak a végrehajtási jogszabályi szabályozással válik érthetővé. A javaslat indoklása a lényeget röviden tartalmazza, de ez nem jogszabá ly. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt években elégtelenné vált szociális ellátórendszerünk. A növekvő számú elesett egyre kisebb lehetőséget kap a társadalomtól. A bentlakásos intézményekben való elhelyezésre várók száma oly mértékben nőtt, hogy az orsz ág számos helyén két évet kell várni egy idősek otthonában való elhelyezésre - azért nem hosszabb időt, mert a várakozók egy része ezalatt meghal. Eközben egyáltalán nem bővülnek az elhelyezési lehetőségek, sőt néhol a szociális intézmények más célú felhas ználását is tervezik.
