Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 6 (69. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
2580 A várakozás képtelenül hosszú idejéhez az is hozzájárul, hogy a beutalást az önkormányzatok rosszul fizetett hivatalnokai intézik, akik többnyire nem rendelkeznek a kérelmek elbírálásához szükséges szakmai képzettséggel. Ezért rendelk ezik úgy a törvénymódosítás, hogy a kérelem elbírálását az intézmények vezetőire bízza. (10.40) Ugyanakkor a fenntartó erősebb ellenőrzési jogosítványaival biztosítani igyekszik a beutalási gyakorlat megfelelő színvonalát. A XX. század végén, Európa közepé n hajléktalanok fagynak meg, és halnak éhen. A társadalom lelkiismeretének végre meg kell szólalnia. Erre utaló jelként tapasztalható, hogy a civil szféra, a társadalmi és az egyházi szervezetek szerepe - elsősorban a hajléktalanok és részben az időskorúak ellátásában - megjelent, ma már az ellátások 20 százalékát ezek biztosítják. A meglévő intézmények műszaki állapota azonban nem felel meg helyenként még a minimális feltételeknek sem. A szűk területre összezsúfolt, közös szobában élő idősek között elkerül hetetlen torzsalkodások, gyűlölködések alakulhatnak ki. A humanizált ellátási formák családnagyságot alig meghaladó létszámú csoportokkal biztosíthatnának csupán esélyt a változásra, az alkalmazkodásra természetes okból már kevésbé képes időseknek. Ezért a javaslatban új ellátási formaként megjelenik a lakóotthon fogalma. Különösen nehéz helyzetben tengődnek a fogyatékos személyek és a pszichiátriai betegek. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségéről rendelkező törvény ugyanakkor kimondja, hogy elhelyezésüket legkésőbb 2010. január 1jéig kis közösségeket befogadó lakóotthonokban kell biztosítani. Ezt a munkát legfőbb ideje elkezdeni. A pszichiátriai betegek otthonaiban élők helyzetének rendezetlenségére már a hetvenes években felhívta a figyelme t Hajnóczy Péter: Elkülönítő című írása, mely nagy hazai és nemzetközi visszhangot keltett, hisz az első olyan irodalmi mű volt a szocializmus viszonyai között, mely nyilvánosan szólni mert az elesettek személyi jogairól. Helyzetük jogi rendezése azonban m ég a mai napig sem történt meg, az elmeügyről szóló humanista törvény elfogadása során sem. Ezért tartalmaz az előttünk fekvő törvényjavaslat jog- és érdekvédelmet tartalmazó szabályokat, mert a jogi szabályozás eddigi hiánya miatt az intézményekben élő fo gyatékos személyek alapvető jogai ma még nem biztosítottak. Itt kell említést tenni a 35. §ban megjelenő, lényegében garanciálisnak nevezhető elemről, mely pontosan igyekszik meghatározni a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény fenntartójának feladat- és jogkörét. Üdvözölendő a törvényjavaslatnak az a része, mely az érdekképviseletek szerepét erősíti, s az érintettek védelmét növeli úgy, hogy az intézmény állami vagy nem állami fenntartója "kikéri az ellátottak országos érdekképvis eleti szervezete területileg illetékes szerveinek véleményét az intézmény működését érintő lényeges döntés meghozatala előtt. Tényleges döntéshozatalnak minősül, különösen az intézmény megszüntetése, az intézményi típus, forma megváltoztatása." - Eddig az idézet. A javaslat példálózó jellegű, de vitatható, mert például lényeges kérdés az ellátottak szempontjából, mondjuk, a térítési díj, vagy például ha az intézmény anyagi okok miatt szűnne meg, és nincs további finanszírozó, akkor csak elvi jelentősége van a lehetőségnek. De felmerülhet az is, hogy mi a követendő eljárás, ha az ellátottakra tekintettel több érdekképviseleti szerv is illetékes. A javaslat 41. §a szerint az érdekképviseleti fórum tagja lesz a fogyatékosság jellege szerinti országos érdekképv iselet területileg illetékes szervezetének képviselője, és ez egy igen jelentős lépés. A fenntartó részéről fontosnak tartom a szakmai munka ellenőrzését és nemcsak a gazdálkodás ellenőrzését; természetesen csak az abban az esetben, ha ehhez a munkához igé nybe veszik a megfelelő szakembert. A személyes gondoskodást végző személyek továbbképzésének megszervezése is szükségszerű, mert ezek a foglalkoztatottak jelenleg csak abban az esetben részesülnek továbbképzésben, ha a munkáltató ezt magánszorgalomból meg szervezi.
