Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 6 (69. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2567 rosszabb az az embert és családot pusztító változat, ahol a munkanélkülisegély, a jövedelempótló támogatás vagy a rendszeres szociális segély teljes egészében a kocsmába vándorol. Amikor a jelenlegi ellátási formák átalakítását és egyszerűsítését sürgetem, azt remélem, hogy valójában nem segélyeket, hanem munkale hetőségeket fogunk kínálni az állásukat elvesztetteknek. Azok számára pedig, akik a gazdasági növekedés kapcsán örvendetesen bővülő számú új munkahelyből továbbra sem részesedhetnek, olyan közcélú munkavégzésre teremtsünk lehetőséget, amelyre az ország úgy szólván minden pontján mérhetetlen szükség van. Mennyi elvégzetlen feladat kínálja magát! Micsoda elmaradás van az iskolák, a rendelők, a közintézmények karbantartásában! Hányszor hallottuk idén tavasszal, hogy a levezető árkok eldugultak, hogy a belvíz ok ozta pusztítás kisebb is lehetne annál, mint ami bekövetkezett! Mennyivel több rászoruló embertársunkon lehetne saját otthonában gondoskodni, ha többen lennének, akik a helyi szociális munkát el tudnák végezni! Azt remélem, hogy a szociális ellátórendszer további átalakítása ebbe az irányba történik. Három évvel ezelőtt a törvény akkori módosítása megteremtette a lehetőségét annak, hogy az önkormányzatok a rendszeres szociális segélyben részesülők számára együttműködési kötelezettséget írjanak elő. Ezt a re ndelkezést nagyon sokan támadták. Ma is örülök, hogy nem tartoztam közéjük! Ellenzékiként is helyeseltem, noha a részletekben láttam néhány problémát. A most előttünk fekvő javaslat nemcsak hogy megtartja ezt a lehetőséget, hanem előírja, hogy a közcélú mu nka jellegű tevékenységért díjazást kell adni. Jelzem, hogy a Fideszfrakció lehetővé akarja tenni, hogy az ilyen közcélú munkára ne csak az önkormányzatok szociális intézményeiben, hanem bármely önkormányzati intézményben nyíljék lehetőség. Azt reméljük, hogy az említett díjazás forrásai a következő évi költségvetés során megfelelő mértékben megnyílnak. Ekkor ez a rendelkezés mind az érintett állampolgárok, mind az egyébként igen nagy nehézségekkel küszködő önkormányzatok helyzetét javítani fogja. Megfelel ő források nélkül azonban a tömegesen forráshiányos önkormányzatok ott sem fogják tudni előírni az együttműködési kötelezettséget, ahol eddig megtették. Választókörzetemben, Nógrád megye 3. számú körzetében 49 települési önkormányzat működik. Mindegyiknek csökkentek a bevételei, és többségükben nőtt a kiadásoknak csak kölcsönnel fedezhető része. Ezért várom, hogy a következő évi költségvetés álljon a foglalkoztatási szempontból korszerűbb megoldások és az önkormányzatokkal együttműködni kész állampolgárok m ellé. A közcélú munka után járó díjazás hiánya egyébként alkotmányossági problémákat vetett fel, ezért a most beterjesztett változat beilleszkedik abba a sorba, amelyben a jelenlegi kormány rendre kiküszöböli az elődje által elkövetett hibákat. Az egyén sz ámára igenigen nagy terhet jelent, ha életét nem családi környezetben, hanem valamely intézetben kell leélnie. Szociális törvénykezésünk komoly fejlődése, hogy egyre jobban megfogalmazza a családias ellátás lehetőségét és szükségességét, kiépítésének igén yét. Jól láttuk ezt a gyermekvédelmi törvényben. Örömmel fedezhetjük fel az előttünk fekvő javaslatban a lakóotthonok rendszerbe állításának lehetőségét. A javaslat a pszichiátriai betegek, illetve a fogyatékosok körében nevesíti ezt az ellátási formát. Eg yetértek azzal, hogy ennek a két területnek a többi fölött elsőbbsége van. Ez az a két terület, ahol az ellátás többnyire az egész életre vonatkozik, nem csak annak egyegy szakaszára. Ráadásul épp ezek az intézmények vannak jelenleg talán a legnyomorúságo sabb helyzetben. És nagyon nagy örömmel hallottam a miniszteri expozéban azt, hogy az ily módon egyre kevesebb ellátottat foglalkoztató intézményekben ezt a lehetőséget az ottani ellátás humanizálására is ki kell használni. A lényeg egyébként szerintem az, hogy csak egy kis közösségben lehet megadni az érintetteknek az emberhez méltó élet esélyét. Nagyon fontos, hogy mindannyiunkban tudatosodjék: a fogyatékkal élő embertársaink éppolyan emberek, mint mi. Egyikmásik képességük hiányzik, lehet, hogy rosszabb a mozgásuk, vagy az átlagnál kevésbé értelmesek. Érzelemviláguk viszont gazdagabb és mélyebb, mint az átlagemberé, más szavakkal ezt úgy is mondhatnánk, hogy nagyobb a szeretetigényük. Egy nagy, több tucat vagy netán több száz bentlakót ellátó intézménybe n aligha
