Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 6 (69. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2566 Először az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, elsőként Surján László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Szabó Sándorné képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt H áz! Az Országgyűlés már többször - például éppen három évvel ezelőtt is - foglalkozott a szociális törvény módosításával. Akkor azzal kezdtem a beszédemet, hogy egy ilyen törvénymódosításnak három lehetséges fajtája van: az ellátások körét bővítő, azokat s zűkítő, illetve az időközben felhalmozódott gyakorlati tapasztalatok alapján azokat változtató típus. 1996ban úgy éreztem, hogy a benyújtott törvényjavaslat mindháromból tartalmazott elemeket. Örömmel állapítom meg, hogy most jobb a helyzet. Szűkítő rende lkezés, tehát olyan, amelynek valós célja az államháztartási hiány csökkentése, nincs az előttünk fekvő javaslatban. A törvényjavaslat a maga 55 paragrafusával lényegesen több, mint egyegy apró módosítás átvezetése a törvényen. A teljesség igénye nélkül n éhány olyan gondolatot emelek ki, amelynek megvalósulását lényegesnek és fontosnak tartom. Kezdjük rögtön egy olyan új dologgal, amely a későbbiekben nagyon pozitív hatással lesz a szakma fejlődésére. A törvényjavaslat bevezeti a területen dolgozók működés i nyilvántartását. Csak egy ilyen szakmai nyilvántartó rendszer birtokában lehet az érintetteket szervezetten és hatékonyan továbbképezni. A nyilvántartásra vonatkozó előírások úgy készültek, hogy gondoskodnak a személyiségi jogok megfelelő védelméről is. A törvény világosan megfogalmazza a fenntartó fogalmát. Ezt a változtatást egy örvendetes fejlődés követeli meg, amint erre a miniszter úr az expozéban is rámutatott. Az elmúlt tíz év során a személyes gondoskodást nyújtó intézmények mintegy 20 százalékát már nem az állami vagy önkormányzati szférába tartozók, hanem a civil szervezetek tartják fenn. Sajnos azonban még ma is az a helyzet, hogy több az ellátásra igényt tartó ember, mint a férőhely. A javaslatnak az a része, amely a nem teljesített kérelmek ny ilvántartásra vételéről gondoskodik, azt segíti elő, hogy egyrészt a férőhelyek bővítésének tervezését áttekinthető és hiteles adatokra, azaz valós igényekre lehessen majd alapozni, másrészt az elhelyezéshez való hozzáférés áttekinthető és tisztességes leg yen, vagyis a rendelkezéseknek van egy korrupcióellenes éle is. Talán apróság, de egy családcentrikus kormányzattól mindenképpen elvárható odafigyelés tükröződik a következőkben: a javaslat megszünteti azt a hátrányt, amelyet a jövedelempótló támogatást gy es miatt szüneteltetők szenvedtek eddig el. A jövedelempótló támogatást ugyanis eddig csak 24 hónapra lehetett szüneteltetni, így aki az ennél hosszabb ideig gyes miatt volt távol, elesett attól a lehetőségtől, hogy a gyes lejárta után folytatódjék számára a jövedelempótló támogatás. No, ez a hátrány nem lesz a jövőben. Ennél a pontnál szeretnék megfogalmazni egy igényt. A munkahelyüket elvesztett állampolgárok számára a mainál világosabb, áttekinthetőbb, kevesebb elemből álló és hatékonyabb ellátásra van s zükség. Amikor az előző kormányzat a jövedelempótló támogatást másodosztályú munkanélkülisegéllyé alakította, az állampolgárok számára szinte áttekinthetetlen, bonyolult helyzetet teremtett. (9.30) Volt azonban néhány olyan elem az 199498 közötti változt atásokban, amelyeket nemcsak megtartani, hanem továbbfejleszteni is szükséges. Az előző kormány is érezte, hogy az állását vesztett állampolgár pénzbeli segélyezése nem oldja meg a munkanélküliségből fakadó társadalmi problémát, sőt bizonyos fokig növeli i s azt. Nálunk sokkal jobb helyzetben lévő országok sem tudnak valóban tisztességes megélhetéshez elegendő segélyeket adni, az ellenszolgáltatás nélkül adott juttatás és annak alacsony szintje viszont inkább a feketemunkások utánpótlását biztosítja, mintsem hogy az érintettek megélhetését szolgálná, és elősegítené a munkaerőpiacra való visszavezetésüket. Kérem, ne értsék félre szavaimat, de a feketemunka felé vonulás még mindig a jobbik eset, sokkal
