Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 5 (68. szám) - A közterület-felügyeletről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
2533 az 1. § (1) bekezdésében foglaltakkal, amely eshetőlegesen, fakultatívan írja elő a feladat ellátását. Ebből az összefüggésből tehát az következik, hogy önkormányzati feladatról van szó, és azért szükséges a 26., illetőleg a 45. számú módosító javaslatban szereplők elfogadása, mert önkormányzati feladat esetében kizárólag törvény, illetőleg az önkormányzat rendelete lehet a meghatározó jogforrás. Nemcsak a feladatot magát kell törvényben, illetőleg önkormányzati rendeletben meghatározni, hanem a feladatmegoldás konkrét módját is, hiszen az önkormányzati törvény ma is hatályos 95. §a a kormány számára nem teszi lehetővé, hogy önkormányza ti feladat megoldásának konkrét módját kormányrendeletben szabályozza, ezért alkotmányossági szempontból, illetőleg az önkormányzati törvénnyel való összefüggés miatt megítélésem szerint elengedhetetlen, hogy vegye figyelembe a tisztelt kormány a 26. és a 45. számú módosító javaslatokat. Itt jegyzem meg, hogy az önkormányzati, illetőleg a környezetvédelmi bizottság nem támogatta a 26. számú módosító javaslatot, az alkotmányügyi bizottság ülésén azonban végül is a kormányzati többség is elfogadta azt az érve lést, amit az előbb kifejtettem, és ennek következtében nemcsak a bizottsági többség, hanem a kormány jelen lévő tisztelt képviselője is úgy foglalt állást, hogy ezt a változtatást a törvényjavaslaton át kell vezetni. Azonban ezek a módosító javaslatok önm agukban az alapvető problémákat még nem oldják meg. Ennek az az oka, hogy a törvényjavaslat 23. §a tárgyalja azt, hogy a felügyelő eljárásával kapcsolatosan milyen jogorvoslatra nyílik lehetőség, illetőleg milyen eljárási szabályokat kell alkalmazni. Ha a bból indulunk ki, hogy a közterületfelügyelet tevékenysége önkormányzati feladatkörbe tartozik, abban az esetben a 23. §ban foglaltak ellentétben állnak az önkormányzati törvény előírásaival. Ha megmaradnánk a mellett a 28. § (1) bekezdésében lévő meghat ározás mellett, hogy itt államigazgatási feladatról van szó, akkor természetesen az a megoldás, amit a 23. § nyújt, kielégítő. Az eddigiekből azonban az következik, hogy az önkormányzati feladat kategóriájába kell mindezt sorolnunk, ezért a 23. § esetében olyasfajta megoldás szükséges, amely lehetővé teszi az önkormányzati törvénytől való eltérést. Abban az esetben, ha az önkormányzati törvény betűjéhez ragaszkodnánk, csak arra nyílna lehetőség, hogy a felügyelő eljárásával szemben a polgármester, a képvise lőtestület bizottsága, illetőleg maga a képviselőtestület kapjon jogosítványt. Ez természetesen teljesen irracionális és életszerűtlen lenne, ilyet magam sem javasolok, a tevékenység jellege nem fér össze ezekkel a hatásköri szabályokkal. Azonban ez a te vékenység - amint az előbb már többször is említettem - önkormányzati jellegű, ezért szükséges az, hogy magát az önkormányzati törvényt ebben a vonatkozásban, ha nem is direkt, de indirekt módon módosítsuk. Ezért azt javaslom a tisztelt politikai államtitk ár úrnak, hogy a 23. § esetében foglaljon el a kormány olyan álláspontot, hogy ezt a szakaszt kétharmaddal hagyja jóvá a parlament, mert ebben az esetben lehetőség nyílik arra, hogy az önkormányzati törvény kétharmados rendelkezésétől eltérjünk. Abban az e setben, ha a kormány ezt a megoldást választja, a Magyar Szocialista Párt megszavazza ennek a rendelkezésnek a kétharmaddal történő elfogadását, mert ebben az esetben valóban megteremtődik az összhang az önkormányzati törvény és a közterületfelügyeletről szóló törvényjavaslat között, és egyben az alkotmányosság elve sem sérül. Ellenkező esetben viszont mind a 4/1993., mind az 1/1999. számú alkotmánybírósági határozat tartalma, illetőleg indoklása értelmében az ezt a kétharmados követelményt megkerülő törvé nyhely nem lesz alkotmányos. Végezetül nagyon röviden utalnék arra, hogy egyetértek mindazokkal a módosító javaslatokkal, amelyek célul tűzik ki a pénzügyi terhek megosztását, a központi költségvetés felelősségének közvetlenebb megállapítását, és egyetérte k azokkal a módosító javaslatokkal is, amelyeknek az a célja, hogy nagyobb szervezetalakítási szabadságot biztosítson az önkormányzatoknak. Ez utóbbi esetben ugyan nincs szó alkotmányossági problémáról, hiszen az önkormányzatok szervezeti autonómiáját nemc sak kétharmados törvény, hanem úgynevezett egyszerű vagy feles törvény is korlátozhatja, politikailag és szakmailag azonban célszerűbbnek tűnik, ha megengedjük az
