Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 3 (66. szám) - A társadalmi szervezetek költségvetési támogatásának elosztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (dr. Áder János): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2272 Még egyszer hangsúlyozom: én menet közben is következ etesen tiltakoztam ez ellen a megoldás ellen, és idővel bejelentette a Szabad Demokraták Szövetsége, hogy ezt a pénzt nem fogja a saját ifjúsági szervezete számára igénybe venni. Éppen ezért, amikor már a kezünkben volt a végső javaslat, elkészítettem két módosító indítványt. Az egyikben arra tettem javaslatot, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége ifjúsági szervezete számára meghatározott másfél millió, egészen pontosan 1 millió 596 ezer forintos keretből mely szervezeteket javasolom támogatni. A másikban pe dig tettem egy nagyon racionális, nagyon mértéktartó javaslatot, amivel a kormánytöbbség kezelni tudta volna azt a dilemmát, amit maga állított elő a 6 százalékos döntésével. Akkor már a kezünkben volt a javaslat, a végeredmény. A javaslatból kiderült, hog y 2,5 millió forint a maximum, ami a legnagyobb, országos jelentőségű civil szervezetek számára jut. Következésképp arra tettem javaslatot, hogy a legnagyobb, párthoz kötődő ifjúsági szervezet, illetve szervezetek ezen a szinten kapjanak támogatást, és az így megspórolható összeget, ami közel 8 millió forint volt, osszuk szét civil szervezetek között. Én, aki az egészségügyi és szociális, karitatív feladatokat ellátó szervezetek albizottságában dolgoztam, 28 szervezet számára fogalmaztam meg javaslatot mege melni a támogatási keretüket ebből a 8 millió forintos keretből. Mondanom sem kell, hogy a bizottság többsége nem támogatta ezt a javaslatot, tehát ilyen módon a Ház elé sem kerül döntésre. Sajnálatos módon azonban azt a javaslatomat sem támogatta a bizott ság többsége, amit annak a pénznek a felosztására tettem, ami az SZDSZ által későbbiekben megjelölt szervezet címen lett meghatározva. Szerettük volna ezt a pénzt drogprevenciós célra, illetve fogyatékos személyekkel foglalkozó szervezetek számára felajánl ani. Ez tehát az egyik és legnagyobb mértékű, legnagyobb fajsúlyú probléma, ami miatt nem tudjuk elfogadni azt a végterméket, amit ezúttal a bizottság beterjesztett. De nem itt van a történet vége, nekem további problémáim is annak azzal a végtermékkel, am i megszületett. Elhangzott már, hogy albizottságokban zajlott a munka. Én magam - már említettem - az egészségügyi és szociális albizottságot vezettem. Ott a pártok szakértőinek a részvételével nagyon alaposan, először minőségi szempontok alapján értékeltü k a pályázatokat, sok menetben redukáltuk azt az összeget, amit úgy kedvünk szerint odaadtunk volna, hiszen ebből a 300 millió forintos keretből ennek az albizottságnak csupán 53 millió forint jutott, azt kellett volna több mint kétszáz szervezet között sz étosztani. Végül is az a döntés született, hogy csak száz szervezetnek ajánlottunk támogatást. De azt még egyszer hangsúlyozom: nagyon alapos előkészítő munka után, úgy, hogy én magam is mindegyik pályázatot végigolvastam, a pályázatokat egymáshoz viszonyí tva is kiérleltünk egy kvázi igazságosnak tűnő javaslatot. Ezt a javaslatot az utolsó bizottsági menetben rendesen megkeverték azok a politikai szempontok, azok a kormánypárti többség oldaláról jövő szempontok, igények, amelyek miatt én úgy érzem, hogy elf ogadhatatlan mértékben van átpolitizálva és pártoktól függően kialakítva a támogatási mechanizmus. Mert ebben az utolsó szakaszban bizony támogatáshoz jutottak olyan szervezetek, amelyeket a szakértői csapat a szakértői munka során nem támogatott, és rende sen megnyirbálásra kerültek azok a szervezetek, ahol mi a maximumot szerettük volna adni. Nem a 3 milliós maximumról beszélek, mert ilyen keretek között erre természetesen messze nem volt lehetőségünk; ebben az albizottságban az 1 millió 200 ezer forint vo lt az a legnagyobb támogatási összeg, amit egy szervezetnek meg tudtunk ajánlani. Végezetül úgy gondolom, elfogadhatatlan a döntés azért is, mert a bizottság a saját maga által állított rendező elveket is időről időre felrúgta. Felrúgta példá ul akkor, amikor engedményt tett a tekintetben, hogy helyi szervezeteknek is ad támogatást. A pályázat úgy került kiírásra, hogy megyei, regionális, tehát megyénél nagyobb, illetve országos jelentőségű szervezeteket akarunk támogatni. Ehhez képest - hogy c sak néhány példát mondjak - a 3. számú albizottságban, ahol a természet- és környezetvédelmi tevékenységet végző szervezeteket bírálták el, az egyetlen milliós nagyságrendű tétel - elnézést, pontosan mondom a nevet - a Kengyeli Gyalogos Egyesület! Még egys zer mondom:
