Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 3 (66. szám) - A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BALOGH LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2241 Lehet azt mondani, hogy a javaslat megfelel annak a követelménynek, hogy a tulajdon védelmét, a közúti közlekedés biztonságának elősegítését szolgáló új nyilvántartási rendszer szabályait - különös tekintett el az adatok védelméhez fűződő érdekre - törvényi szinten szabályozzuk. A törvényi szabályozás indokoltsága tehát nem vitatható. De lehet azt is mondani, hogy a jelenlegi rendszer - különösen az utóbbi években bekövetkezett változások okán - a rendőrségnél egyébként is meglévő technikával, az ott dolgozók szakmai felkészültsége következtében jól működik. Akkor meg minek módosítani a mostani szisztémát? Talán az okmányok egységes kezelésére vonatkozó érdek lehet az, ami indokolja a mostani változásokat. Az e lőbbi kérdésfeltevéssel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a törvényalkotási munkánknak nem a legfontosabb tárgykörével állunk szemben. A tervezet politikasemleges viszonyokat szabályoz. A szabályozás szövegszerű megjelenítéséhez igazán nem sok mindent lehet hozzátenni. Mégis, tisztelt képviselőtársaim, vannak olyan kérdések a tervezettel összefüggésben, amelyekről mindenképpen szólnunk kell. Az első és legfontosabb probléma annak eldöntése, hogy a törvény arról szóle, ami a címe, vagy valami másról. N evezetesen a közigazgatás eddig meg nem szavazott, de sokunk előtt ismert átszervezésének egyik irányáról: a városok szerepének növekedéséről. Miről is van itt szó? Arról, hogy a körzetközponti feladatokat ellátó város jegyzőjének hatásköre - a gyám- és az építési igazgatáson túl - a törvény elfogadása után gazdagodik az okmányirodákkal is. Nem az a kérdés, hogy ez jóe vagy rossz. A kérdés az, hogy miért nem vitatják, vitatjuk meg ezt az ügyet - nevezetesen a hatáskörök fölfelé csúsztatását - az érintettek kel, a települési önkormányzatokkal. Miért gondoljuk, hogy jobb módszer a közigazgatás átszervezését részleteiben egyik vagy másik törvényben elhelyezni, ahelyett, hogy először magáról a koncepcióról születne döntés, alapvetően az érintettekkel folytatott vita után? Merthogy ez a vita semmiképpen sem spórolható meg. A másik probléma a törvény és az önkormányzatok viszonya, ami a kormány viszonyulását mutatja az önkormányzatokhoz. Az elmúlt időszak törvényhozása egyre több hatáskört telepít az önkormányzatok hoz anélkül, hogy a feladat anyagi kihatásait az állam a költségvetéséből fedezné. Most is az a probléma, hogy fogalmunk sincs, mennyibe fog kerülni a törvény végrehajtása - különösen az önkormányzatoknak. Az pedig sajnos nem szerepel a törvényben, hogy az új szervezet kialakításának és későbbi működésének teljes költségét az állam viseli. A mostani helyzetben az előterjesztő végtelen nagy könnyedséggel meg tudná mondani, hogy mennyibe kerül a jelenlegi rendszer, milyen eszközökkel, infrastruktúrával és hán y fővel működik, mekkora ügymennyiséget kezel, s a többi, hiszen a rendszer ma az államé, tehát megmondhatná. Az előterjesztő azonban ezzel adós marad. Az önkormányzatok pedig tarthatnak attól, hogy majd valamennyi pénzt kapnak a feladat megoldására, de az teljes egészében nem fogja fedezni a kiadásaikat. A harmadik probléma az, hogy a törvény néhány, nem is lényegtelen részletet homályban hagy. Mire gondolok? A javaslat szerint a nyilvántartást országos illetékességgel a belügyminiszter irányítása alatt ál ló központi hivatal működteti. Ilyen hivatal ma is működik: ez a BM Adatfeldolgozó Hivatala. Kérdés, hogy a törvény elfogadása után új hivatal létrehozásáról lesze szó vagy a jelenlegi átszervezéséről. Erre mindenképpen választ kell adni. Mint ahogy arra is, hogy milyen hatóság fogja értesíteni a nyilvántartót a közlekedési előéleti pontrendszer adatairól. Ez is új hatóság lesz vagy valamelyik meglevő? A közelmúlt helytelen gyakorlatát követve e tervezet is könnyen bánik a külön jogszabályi felhatalmazások ra való hivatkozásokkal. A 8. § h) pontja a közúti közlekedési előéleti pontrendszerről beszél, amelyet az indoklás szerint külön norma fog meghatározni. A közúti közlekedésben résztvevőket alapvetően érinti, ha a priuszuk valamiféle negatív következményt von maga után. Ennek van akkora jelentősége, hogy ne adjunk biankó felhatalmazást a norma megalkotására. Különben is: milyen jogszabályalkotási technika az, hogy egy még meg sem született jogszabály negatív következményeit építjük be a tervezetbe ahelyett , hogy akkor módosítanánk a törvényt, amikor már tudjuk, hogy miről van pontosan szó?
