Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 3 (66. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
2214 rendkívüli ülés összehívása a kormány gyors és hatékony intézkedései következtében okafogyottá vált, és ezért értelmetlen, képviselőtársaim, újra az Alkotmánybírósághoz fordulni. Köszönöm a figy elmüket. (Taps az MDF és a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány nevében senki nem kíván reagálni az elhangzottakra. (Szabados Tamás: Ehhez nem lehet mit hozzáfűzni, ez maga volt a tökély!) Akkor továbblépünk. Ugyancsak napirend előtti felsz ólalásra jelentkezett TuriKovács Béla frakcióvezetőhelyettes úr, Független Kisgazdapárt. Megadom a szót. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (FKGP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A BoszniaHercegovinában kitört válság időszakában - úgy gondolom - nem kellett túl nagy előrelátás ahhoz, hanem szinte meg lehetett jósolni, hogy a következő válság a Balkánon vagy Koszovóban, vagy a szandzsákban fog bekövetkezni, esetleg mind a két helyen. Úgy tűnik, hogy a nagy nyugati demokráciák tanultak - vagy legalábbis valami t tanultak - a boszniahercegovinai helyzetből, és elébe kívántak menni a megoldásnak. Ennek megfelelően, nézetem szerint kellő időben, elkezdtek egy olyan tárgyalást s egy olyanfajta közvetítési metódust, amelynek az eredményeként azt lehetett remélni, ho gy minden józan kormány - így talán a szerb kormány is - rá fog döbbenni arra, hogy ma már nem lehet olyan politikát folytatni, amely egyértelműen egy kisebbség felszámolásához vezethet. (13.20) A NATO és az Európai Unió nézetem szerint új politikai fejeze tet nyitott, mindeddig ugyanis minden ilyen beavatkozás valamilyen területszerzés vagy gazdasági előnyök megszerzését szolgálta. Aligha vádolható ma bármelyik nagy nyugateurópai, de a NATOhoz tartozó bármelyik ország azzal, hogy gazdasági vagy területi e lőnyök megszerzése érdekében venne részt abban az akcióban, amely akció ma Szerbiával, Jugoszláviával kapcsolatos. Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy ez az akció azért volt és azért tisztességes, mert most végre nem másért, mint egy kis népcsoport, egy alig kétmilliós népcsoport megmentéséért folyik. Súlyos amnéziában szenved az, aki ma elfelejti - vagy ha nagyon fiatal, az olvasmányaiból nem emlékszik rá , hogy 1956ban, azon a gyászos novemberi napon mi nem akartuk elhinni, hogy Szuez fontosabb, mint Magya rország. Ma úgy tűnik, hogy értékváltás történt, s ez az értékváltás talán azt eredményezheti, hogy reménykedhetünk egy jobb világban. A parlamenti pártok magatartása mindeddig nézetem szerint - kisebb nézeteltérésektől és ütközésektől függetlenül - felelő s volt. Ez a májusi nap azonban mintha néhányaknak megzavarta volna a gondolkodását. Mintha május 1je és a meleg májusi nap valami olyan gondolatokat ébresztett volna, hogy a pártpolitika a nemzeti politika elé való. Nem az ellen kívánunk szólni - nagy ny omatékkal szeretném hangsúlyozni , hogy Koszovóban béke legyen. Ezt a Független Kisgazdapártnál jobban, azt hiszem, senki nem kívánja, azt azonban határozottan ki kell jelenteni, hogy nem lehet, nem szabad elfogadni - és fajsúlyos pártnak támogatni - olya sféle kezdeményezést, amelynek a 2. pontja úgy szól, hogy meg kell szüntetni a bombázásokat. Igen, a bombázásokat meg kell szüntetni, de nem feltétel nélkül! Alapvető feltételek vannak, amelyeknek eleget kell tudni tenni, mindenekelőtt Koszovóból ki kell v onni az ott lévő szerb erőszakszerveket, nem utolsósorban az ott lévő félkatonai szervezeteket. Aki úgy gondolja, hogy ezek a félkatonai szervezetek a demokráciát építgetik Koszovóban, attól tartok, súlyosan téved. És nem utolsósorban: a nemzetközi békefen ntartással biztosítani kell a biztonságos életfeltételt. Az elüldözött mintegy egymillió koszovóinak biztosítani kell a visszatérését, és gondoskodni kell Koszovó autonómiájáról, széles körű autonómiájáról, olyanról, amely egy népcsoportnak az életét a jöv őre nézve biztosítja. Magyarországnak ez eminens érdeke. Amikor arról beszélünk, hogy miként védelmezhetjük meg a határon túl élő magyarokat, egyetlen
