Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 29 (65. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államtitkár:
2201 a kamarák voltaképpen a nagyvállalatok lobbyszerveiként működnek , azon nagyvállalatok nyomásgyakorló szerveiként, melyek egyébként is számos lehetőséggel bírnak az érdekeik érvényesítésére. A kötelező tagság megszüntetésének tehát az volna a legsúlyosabb következménye, hogy - mint mondani szokás - indulásból megszűnnén ek a mikro- és kisvállalkozások lehetőségei, ez pedig senkinek nem állhat érdekében. A gazdasági kamarák működésének áttekintésére az Országgyűlés által adott akkori határidő két hónap volt. Lassan négy hónap telt el, és a kormány még mindig dolgozik az el őterjesztésen. Az érintett vállalkozókban és a kamarák körében pedig óriási a bizonytalanság a jövőt illetően. Az nem kérdés, hogy a kormány a saját, rövid távú népszerűségét, avagy a hosszú távú gazdasági stabilitást kívánjae megalapozni. A kamarai tagsá g kérdése azonban, sajnos, máig is nyitott. Ha megszüntetjük a kötelező kamarai tagságot - bár én inkább a kötelező tagság helyett automatikus tagságot mondanék, mert ez a szókapcsolat jobban bemutatja a kamarai gondolat lényegét , ha tehát megszűnne az a utomatikus tagság, akkor az államnak kellene kialakítania egy működőképes intézményrendszert a vállalkozók segítésére és támogatására. Ez bizony sok pénzbe kerül, amit az államnak kellene a költségvetésből, vagyis mindnyájunk adóforintjaiból megfizetnie. A kamaráknak ma éppen ilyen típusú szolgáltatás végzése volna a feladata; van erre amerikai példa is, egyetlen fillér állami támogatás nélkül. Nem lehet kétséges ugyanis, hogyha az adófizető polgár felismeri, hogy az ő zsebére megy a játék, nem fog neki örü lni, és joggal kérdezi, hogy ha a vállalkozók érdekében kell egy ilyen intézményt fenntartani, azt miért ő fizesse meg, s miért nem maguk a vállalkozók. Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy az az út, amelyet a kamaráknak két ciklussal ezelőtt az Orsz ággyűlés túlnyomó többsége megszabott, járható és jó út; jó út a kis- és középvállalkozóknak. Az Országgyűlésnek és a kormánynak tehát arra kell figyelnie, hogy a kamarák valóban szolgáltató kamarák legyenek, kötelezettségüket pedig teljesítsék, amiben a k ormány ellenőrző munkájának van óriási szerepe. Fontos tehát, hogy a hazai polgárosodásra, hangsúlyozom: a tisztességes vállalkozások gyarapodására a törvényalkotás során a maga idejében - reméljük mielőbb , a kamarai tagság tekintetében is figyelemmel le gyünk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki válaszolni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen, megadom a szót Fónagy János államtitkár úrnak. DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államtit kár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által is említett kamarai törvény előkészítése során a kodifikációt megelőző elemzések azt jelezték, hogy az átalakulóban lévő gazdaság fejlődését, a piaci viszonyok és az üzleti etika stabilizálódását, a gazdaság szereplőinek információkkal való ellátását, a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését a teljes reprezentációt biztosító köztestületi kamarák szolgálhatják kellő hatékonysággal. A közfeladatellátás előfelt étele, hogy a kamara az érintett szervezetek összességét fogja át, tehát a területeket teljességgel reprezentálja. A teljes reprezentáció feltételezi, hogy a kamarák tevékenysége ne rendelődjön alá ágazati, csoport- vagy egyéni érdekeknek. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a közfeladat ellátásából nem következik automatikusan az úgynevezett kényszertagság. Ez a körülmény ugyanis, hogy a köztestületet törvény alapján kötelező létrehozni, nem jár együtt - az ön által is alkalmazott kifejezést használva - az automatikus tagsággal. Mindebből következik, hogy a kényszertagság indokoltságát és alkotmányosságát az dönti el, hogy a köztestület törvényben előírt közfeladatainak ellátása szükségessé teszie az automatikus tagságot.
