Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 29 (65. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
2200 kérdésben a koalíció gyakorlatilag megegyezett, és a valóság az, hogy ez az egyezség foganatba is fog menni. De a helyükön kell tudni kezelni azokat a kérdéseket is, amelyek például a sporttal függenek össze. Vegyük tudomásul egyszer s mindenkorra, hogy lehet a futballt szeretni, de attól a futball még játék! És erről még azt is tudni kell, hogy egy játék körül nem alakulhat ki olyasfajta politikai feszültség, mint amit sokan remélnek. Nézetem szerint tehát a fontos kérdések elválasztása és azok hiteles megtárgyalása segíti a koalíciót: segíti abban, hogy szilárdan fennmaradjon. De valamit őszintén ki kell mondan i: egyetlen párt sem törekedhet arra - akár számszerűségi, akár más okból , hogy úgy érezze, erőfölényben tárgyalhat a koalíciós partnerével. Nagyon szerencsétlen helyzet lenne az, ha a számszerűségre alapozottan akár bizottságban, akár itt, a parlamentbe n olyan helyzetek alakulnának ki, amelyek valódi feszültségekhez vezetnek. Úgy gondolom, ezt mindegyik pártnak kerülnie kell. Ha ez nem így történik, akkor ebből tényleg problémák lehetnek, tényleg gondok lehetnek. A Független Kisgazdapárt tudomásul vette, s nemcsak elfogadta, de hittel vallja, hogy a jelenlegi koalíciónak hosszú távon sincs igazi alternatívája. De azt is ki kell jelentenünk, hogy ha ez így van, akkor ebben mindegyik pártnak - számszerűségétől, az itt elfoglalt helyektől függetlenül - azono s értékrend szerint és azonos módon kell egymással szemben viselkednie. Ez a hosszú távú együttműködés meggyőződésünk szerinti szilárd alapja! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. (Nincs ilyen jelzés.) Jelzés nem történt. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csapody Miklós frakcióvezetőhelyettes úr, Magyar Demokrata Fórum. Megadom a szót. DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF) : Elnök Ú r! Tisztelt Ház! Tavaly határozatot hoztunk arról, hogy felül kell vizsgálni a gazdasági kamarák elmúlt öt esztendei működését. Ezen időszak egyik fontos kérdése a kötelező kamarai tagság fenntartásának avagy megszüntetésének a kérdése volt. Ez a kormány e gyértelműen elkötelezte magát a magyar polgárosodás mellett, erős polgárság pedig kis- és középvállalkozók, a hazai vállalkozók minél szélesebb rétegei nélkül nem képzelhető el. Az a véleményem tehát, hogy a kamarák jövőjét is elsősorban a kis- és középvál lalkozók jövője szempontjából kell vizsgálni. Mint ismeretes, a hazai vállalkozások mintegy 96 százaléka úgynevezett mikrovállalkozás, melyek jelentős része kényszervállalkozásként indult, és sajnos, ma is így működik. A TÁRKI felmérése szerint a magyar cs aládok mintegy 16 százalékában van olyan családtag, aki váratlan munkanélkülivé válása miatt fogott vállalkozásba. Ezen kisméretű vállalkozásoknak, illetve kényszervállalkozásoknak igen csekély az önszerveződési készsége, érdekeik általános megfogalmazásár a és azok érvényesítésére pedig alig van lehetőségük. Elsősorban őket sújtja a forráshiány is, mivel az általuk igényelt összeghatárokon belül a banki ráfordítások nem térülnek meg, fedezetük pedig nincsen. A kötelező kamarai tagság megszüntetése - habár é vi néhány ezer forintos kiadástól kétségtelenül mentesítené őket - az elvi lehetőségét is megszüntetné annak, hogy éppen ezen csoportok érdekei egyáltalán megfogalmazódhassanak. Arra pedig végképp semmi esélyük nem volna, hogy érdekeiket a hangadó gazdaság i csoportokét akárcsak megközelítő mértékben is érvényesíthessék. Emellett a kamaráknak sem volna lehetőségük kedvezményes támogatási konstrukciók működtetésére, a tagdíjak célzott visszaforgatására. Ezen rétegek mentesítésére tehát a legcélszerűbb megoldá st a tagdíjmentesség bevezetése jelentené. A nyugati tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol megszűnik a kötelező tagság, ott elsősorban a kisvállalkozások szüntetik meg a tagságukat, így tehát
