Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 29 (65. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
2199 oltalmat és védelmet nyújtson. Meggyőződésünk, hogy erre a szövetségeseink készek és képesek lesznek. Tisztelt Országgyűlés! Még folynak a katonai csapások, de készülünk a békére. Ma már mindenki előtt egyértelmű az, hogy a koszovói rendezésnek következményei lesznek egész Jugoszlávia, feltehetően az egész régió számára. A magya r kormány kezdeményező szerepet töltött be annak az elképzelésnek a kidolgozásában, amelynek célja a délkeleteurópai régió politikai és gazdasági újjáépítése. A washingtoni nyilatkozat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) egyé rtelműen leszögezni, hogy ennek a térség minden állama területi integritása és szuverenitása tiszteletben tartása mellett kell megtörténnie. A határok megváltoztatása ezért nem vehető számításba, és a kormánynak ilyen elképzelése nincs. Köszönöm szépen. (Ta ps a kormánypártok padsoraiban. - Dr. Avarkeszi Dezső: Bravó!) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett TuriKovács Béla frakcióvezetőhelyettes úr, Független Kisgazdapárt. Megadom a szót. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (FKGP) : Kösz önöm, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A hazai közvéleményt a külpolitika területén most már hetek óta - úgy gondolom - meghatározó módon foglalkoztatja a balkáni válság, a Balkánon kialakult helyzet és ezzel kapcsolatosan Magyarország helyzete. Ugyanakko r a belpolitika területén lassanlassan eluralja a sajtót, és úgy gondolom, hogy meghatározóan van jelen minden hírközlő szervnél, szervezetnél a belpolitikán belül a koalíció helyzete. Azt gondolom, hogy a magyar közvéleménynek nemcsak kifejezetten lehető sége, de joga, hogy megtudja azt - és első kézből tudja meg, lehetőleg innen, a Házból , hogy a magyar koalíciónak milyen a helyzete. Különösen fontos ez most, amikor, úgy gondolom, a külpolitikai helyzetünk biztos és szilárd, de igényli, hogy a belpoliti ka nagyon határozottan és nagyon egységesen álljon e mögött a külpolitika mögött. A koalícióról számos cikk jelent meg, vezércikkekben is, de olyan módon is, hogy szalagcímekben láthatjuk viszont, hogy repedések, netalántán súlyos feszültségek vannak, amel yeket kezelni tudunk vagy nem tudunk - alapvető kérdés. Mindannyian tudjuk, és úgy gondolom, hogy nem árt figyelmeztetni a közvéleményt arra, hogy a koalícióban három önálló, saját programmal rendelkező párt vesz részt. Amikor ezek a pártok a koalíciót lét rehozták, tudomásul vették, tudomásul kellett hogy vegyék, hogy programjukat a kormányprogramon belül lehet és kell megvalósítani. De azt is figyelembe kell venni, hogy minden egyes párt - és ez érthető ügy - törekszik arra, hogy a saját programját a lehet ő leginkább, a lehető legszélesebb körben valósítsa meg ezen a kormányprogramon belül. Ez nézetem szerint még nem jelent semmiféle kormányzati vagy koalíciós feszültséget, ez természetes velejárója annak a helyzetnek, hogy ezek a pártok függetlenek és sajá t programjukat óhajtják a közvélemény előtt is hitelessé tenni. A feszültségek nézetem szerint nem is ebből adódnak. Tapasztalhattuk az eltelt időszakban, hogy sajnálatos módon megjelennek meggondolatlan nyilatkozatok, ezekre meggondolatlan reflexiók, amel yek a közvéleménnyel azt hitetik el, azt próbálják elhitetni, hogy valóságos feszültségek vannak. (10.20) Feszültségek persze léteznek, és amíg koalíció van, úgy helyes, ha bizonyos kérdésekben viták is vannak. Abban kell tudnunk súlyozni - és ez alapvető kérdés , hogy mi a fontos, és mi az a kérdés, amelyik marginális, és nem ilyen fontos. Úgy gondoljuk, és a közvéleménynek tudnia kell erről is, hogy a felsőoktatási integráció kérdésében mutatkozó nézeteltérés ek fontosak. Ezekben a kérdésekben az egyezség létrejötte igen fontos mindegyik párt számára. Örömmel mondhatom a közvélemény számára, hogy ebben a
