Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 29 (65. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
2196 Önök is tudják, hogy a kommunikációnak csak egyik eleme az állítás, amit az ember szeretne világossá tenni és megmagyarázni. A má sik kérdés, hogy ez eljute ebben a formájában azokhoz, akiknek az ember szánja. Így, amikor kommunikációról beszélünk, ott csak bizonyos mértékű felelősséget tudunk magunkévá tenni. De még egyszer mondom, egyetértek azzal, hogy mindannyiunknak arra kell t örekednie, hogy a magyar politikai vezetés - ellenzékiek és kormánypártiak egyaránt - ebben a nehéz helyzetben egy irányba beszéljenek. Elhangzott az a felvetés is, hogy a magyarság célját ebben a mostani helyzetben ez idáig nem határoztuk meg. Én ezt másk épp látom. Úgy látom, hogy a magyarság célja világos. Először is: a magyarság célja és érdeke ebben a helyzetben, hogy a térségünkben - általában sehol a világon, de különösen a mi térségünkben , és kiváltképpen a szomszédságunkban senkinek se engedtessék meg a népirtás. Részben mert ismerjük a XX. század történelmét, részben pedig mert tudjuk, hogy ami ma ott előfordulhat, az holnap máshol is megtörténhet. Hogy ennek elejét vegyük, ez a magyarság célja és érdeke. Ami a határon túl élő magyarok érdekeit il leti, ott azt tudom mondani önöknek, hogy a kormány álláspontja változatlan: a határon túl élő magyaroknak, bármely ország területén éljenek is, joguk van mindazokhoz az életfeltételekhez, amelyeket az európai hagyomány és az európai gyakorlat más országok kisebbségei számára kialakított. (10.00) Hogy pontosan mi az ő érdekük, és azt milyen eszközökkel kell elérni, abban is változatlan a kormány álláspontja, vagyis, hogy ezt nem nekünk és nem itt, a magyar parlamentben kell meghatározni. Hogy a vajdasági ma gyarok hogyan, milyen körülmények között kívánnak élni, az a vajdasági magyarokra tartozó ügy. Mi eddig is az ő álláspontjukat követtük. Éppen ezért azzal nem értek egyet, hogy az autonómiáról ne lehetne beszélni. Lehet róla beszélni, hiszen az a vajdasági magyarok programjának a középpontja. Hogy célszerűe róla most beszélni, ezen már lehet vitatkozni, de semmiképpen nem fogadom el azt, hogy erről ne lehetne beszélni. A célszerűség persze megköveteli, hogy a megfelelő helyen és időben fejtsük ki az egyébk ént elfogadható álláspontunkat. Elhangzott az is, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ne kelljen percek alatt dönteni - fogalmazta meg egy ellenzéki képviselő. Én is meg szoktam néha fogalmazni ezt kormánypártiként, hogy bárcsak ne kellene néha percek alatt d önteni. De mint önök is tudják, a háború és a fegyveres konfliktus forgatókönyvét nem lehet előre megírni. Ezért számos olyan helyzet van, amikor mindannyiunknak, a kormánynak a maga helyén, az ellenzéknek a maga helyén, a képviselőknek pedig itt, a tiszte lt Házban bizony néha percek alatt kell dönteniük. A magam részéről mindent megteszek annak érdekében, hogy amennyire lehet, ezeknek az eseteknek a számát szűkítsük, de senki ne lépjen fel azzal a természetellenes igénnyel, hogy egy ilyen helyzetben, amely ben most vagyunk egyáltalán ne állhasson elő ilyen valóban szerencsétlen helyzet, körülmény. Ami a napirendi pont másik részéhez kapcsolódik, vagyis a természeti károk enyhítésének ügye - volt valaki, aki azt mondta, hogy késedelem történt. Szeretném elmon dani önöknek, hogy semmilyen késedelem nem történt, a kárenyhítésnek, ha az ember nem akar ostoba módon eljárni, az a helyes módja, hogy először felmérjük a kárt, megállapítjuk annak mértékét. Hogy ez mennyire fontos, az a benyújtott ellenzéki indítványokb ól is látszik, amelyek messze alulbecsülték a kár mértékét, ezért teljesen tarthatatlanul alacsony számok szerepelnek bennük. Egy ellenzék ezt elkövetheti, egy kormánypárt sohasem. Az ellenzék bármit követelhet, lelke rajta. (Taps a kormánypártok padsoraib an.) Egy kormánypárt, ha kárenyhítésről van szó, tartozik azzal saját magának, az ellenzéknek és mindenek előtt az ország közvéleményének, hogy tudja, hogy miről beszél, hogy mi az a kár, amelynek orvoslására és enyhítésére vállalkoznia kötelessége. Tiszte lt Hölgyeim és Uraim! Éppen ezért azt hiszem, hogy mindannyiunkat kielégíthet a kormánynak az a döntése, amely nemcsak, hogy megjelenés alatt áll, hanem már meg is jelent a
