Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 29 (65. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - CSURKA ISTVÁN (MIÉP):
2197 Határozatok tárában, amely tételesen felsorolja, hogy milyen károkat milyen mértéki g enyhít és képes enyhíteni az ország. Röviden a legutóbbi 13 milliárd forintról hozott, a tartalékot felhasználó döntésünk belső szerkezete; bár ezt önök már nyomtatásban is olvashatják. A havazás miatt felmerült védekezési kiadás 210 millió forint. A lak óhelyeinket ért károk orvoslása 1,5 milliárd forint. A mezőgazdasági kárenyhítés 2 milliárd forint. Az önkormányzati tulajdonban lévő, kötelező feladatok ellátásához kapcsolódó intézményekben keletkezett károk orvoslása 787 millió forint. Az önkormányzati utakban keletkezett károk helyreállításához 1 milliárd 625 millió forint. Az önkormányzati tulajdonban lévő kompok helyreállításához 150 millió forint. Az állami létesítményeknél ár, belvíz, valamint havazás miatt felmerült védekezési és kárenyhítési költs égekre 6,5 milliárd forint. Ez mindösszesen 12 milliárd 682 millió forint; és kérem, hogy ehhez számolják hozzá a már korábban, hasonló célokra elköltött 11 milliárd forintot. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Szeretném megismételni: az ország gazdasági teh erbíró képességének a határát súrolja, ha nem lépi át, ez a hatalmas összeg, amelyről most itt beszámoltam. Azt hiszem, hogy ilyen körülmények között akár késedelemmel, akár mulasztással hírbe hozni a mostani kormányt a valóságtól elrugaszkodott feltételez és. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Arra szeretném önöket kérni, hogy mind a mostani fegyveres konfliktus ügyében, mind pedig a természeti csapások ügyében próbáljunk mindannyian a saját személyes, és időnként bizony kicsinyes pártérdekeinktől elrugasz kodni, és fenntartani a széles körű egyetértést. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csurka István frakcióvezető úr, Mag yar Igazság és Élet Pártja. Megadom a szót. CSURKA ISTVÁN (MIÉP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor a magyar állam belépett a II. világháborúba, az akkori kormány a belépés célját úgy határozta meg, hogy ré szt vesz az antibolsevista komitéban, és megsemmisíti a bolsevizmust. A valódi cél nem ez volt. A valódi cél azoknak a területeknek a megvédése, megtartása volt, amelyeket előzőleg a bécsi döntés és egyéb hasonló döntések során az ország visszakapott. Ma m ár lehet vitatkozni e politikai célok helyessége felett. A történelem ítélt, a magyar állam elvesztette a II. világháborút, vesztes oldalra került, és az összes akkor kitűzött célját nem tudta megvalósítani. Sőt, alávetett helyzetbe került. Azok, akik most az úgynevezett területi igények felvetésekor a kormányt elhatárolódásra akarják rábírni, nyilvánvalóan ezekkel a történelmi emlékekkel is meg vannak rakodva, és ezek miatt is tartanak attól, hogy egy ilyen kijelentés, egy ilyen követelés vagy egy ilyen me gfogalmazás, célmeghatározás árthat a magyarságnak. Nos, itt egy alapvető történelmi tévedés van. Jelenleg ilyen helyzetben nem vagyunk. Ma, amikor a világnak egy olyan szövetségi rendszerébe léptünk be, amely a legnagyobb szövetségi rendszer, egyáltalán n em tudunk saját erőnkön felüli célokat meghatározni. Ebből azonban nem következik, hogy ne lehetnének saját céljaink, hogy nem kellene éppen ebben a történelmi helyzetben, ennél az óriási fordulatnál, ami bekövetkezett, újragondolni mindent, ami eddig a fe jekben is igazgatta a lépéseinket. De igen! Újra kell gondolni mindent! Nem lehet, hogy ugyanúgy viszonyuljunk a saját történelmünkhöz, az elhatározásainkat ugyanúgy fogalmazzuk meg, mint eddig. Képtelenség. Most tehát, amikor arról van szó, hogy magyaroka t új helyzetbe tudunk hozni pusztán azért, mert egy velünk szomszédos állam elkezdte az összes etnikai kisebbségének a kiirtását, és ezért az egész világgal szembehelyezkedve, a világ legnagyobb katonai erejének a támadását zúdította önmagára, akkor a magy arság egészen más célokat is megfogalmazhat, mint amit az elmúlt hatvan vagy nyolcvan évben esetleg kényszerből még csak ki sem mert mondani.
