Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 16 (64. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. évi törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. évi törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
2175 az orvosi ügyelet és az egészségügyi szakdolgozók által ellátott ügyeleti idő szétbonthatatlanul munkában töltött idő, melynek persze vannak aktív és relatíve passzívabb szakasz ai. Tisztelt Országgyűlés! Ezért tehát azt kezdeményezzük, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény 59. §ának az a kiegészítése, mely az 55/A. §ban, valamint a munka törvénykönyve 123. §ában foglaltaktól az egészségügyről szóló '97. évi CLIV. törvényben meghatározott "ügyeleti feladatok ellátása érdekében a miniszter eltérő szabályokat állapíthat meg" szakasz kerüljön ki. Az a véleményünk, hogy a munka világában értelmezhető az egészségügyben eltöltött ügyeleti idő és ügyeleti szolgálat, ezért semmiképpen nem indokolható, hogy pusztán az egészségügyi miniszter vagy akár kormányrendelet szabályozza ezt a tevékenységet. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény megszabja, hogy mennyi a túlmunkában eltölthető idő felső határa. Az egészségügyi i ntézményekben azonban a munka szükségessége, az egészségügy sajátosságai és az egészségügyi törvényben a szolgáltatóra kirótt feladatok azt a követelményt támasztják az egészségügyben dolgozókra, hogy az ügyeleti időben a bekövetkező sürgősségi esetekben a z egészségügyi ellátás folyamatos igénybe vehetőségét biztosítsuk. Ez csak egyféle módon történhet meg - és ez történik a gyakorlatban is , hogy az ügyeleti szolgálatot ellátó orvosok és egészségügyi szakdolgozók a megengedhető túlmunkaóra fölött teljesít enek rendszeresen és folyamatosan. A módosító indítványunk arról szól, hogy az elrendelhető túlmunka felső határa az egészségügyi ellátórendszer sajátosságainak megfelelően léphesse túl ezt az elrendelhető kötelező túlmunkaórát. A közalkalmazottak jogállás áról szóló törvény, illetve az egészségügyi törvény 93. §a a következő bekezdéssel egészülne ki: "Az ügyeleti ellátás megszervezéséhez elrendelhető túlmunkára a Kjt. megfelelő rendelkezéseit kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a fekvőbetegintézmén yekben az elrendelhető túlmunka felső határa két egymást követő napon összesen 16 óra lehet, az (1), (2) bekezdésekben meghatározott ügyeletet teljesítő alkalmazottak részére pedig az átlagos mértéket jóval meghaladó, összesen 832 óra túlmunka is elrendelh ető." (Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági vitában és az előterjesztő szemében, de talán a laikus közvélemény szemében is elrettentő ez a szám. Ez azonban semmi más, mint leírása annak a tevékenységnek, amelyet az egészségügyi intézményekben ügyeletben teljesített túlmunkaórák számát tekintve az egészségügyi dolgozók évről évre és folyamatosan teljesítenek. Ezért meg kell világítani, hogy milyen ez a túlmunkaidő. Arról szól, hogy a z ügyeletes orvos, illetve az egészségügyi szakdolgozó a napi 8 óra munkaideje után ügyeleti szolgálatot teljesít az előbb elmondottak szerint, majd a következő napon pihenőidő nélkül folytatja az ugyancsak 8 órás munkaidejét, és azt le is tölti. (13.00) A z a 832 munkaóra, amelyet leírtunk, egyáltalán nem elrettentő a kollégák szemében. Ez semmi mást nem jelent, mint hogy az ellátórendszerben dolgozók hetente egy ügyeletet vállalnak. Könnyen kiszámítható, hogy a jelenleg is elrendelhető havi hat ügyelet sze rint tizenkét hónapra, tehát egy évre számolva, tizenhatórás ügyeleti idővel ez a szám sajnos nemcsak teljesíthető, hanem a gyakorlatban rendre túl is teljesül. Tisztelt Országgyűlés! Ezért arra kérjük a törvényalkotókat, illetve a törvény módosítását bete rjesztőket, hogy ne engedjék meg senkinek, hogy azért, mert ez a szám ilyen borzasztóan magas, úgy tegyünk, mintha az egyébként nem megengedhető számú túlmunkaóra nem létezne, és ezt egy alacsonyabb rendű jogszabályban elrendelhetővé téve már legalizálni i s lehetne végtelen számban. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztők azt mondták, hogy a munka világában a mi javaslataink nagyon nehezen értelmezhetők. Én pedig azt gondolom, hogy az egészségügyben dolgozók éppúgy benne élnek a munka világában, mint bármel y más munkavállaló. Ezért a rájuk vonatkozó szabályok
