Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 16 (64. szám) - A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
2143 most ezek rá akarnak tenyerelni a kábeltévéhálózatokra is. Ez a törvénymódosítás sajnos ennek lehetőségét te remti meg, tehát második olvasásban már abszolút nem tudjuk támogatni. Mindenképpen lényegesnek tartanánk azt, hogy ha már az elektronikus, sugárzott média nagy része teljesen külföldi tulajdonba került, legalább a kábeltévéhálózatok egy részénél, maradék részénél meg kellene őrizni a magyar tulajdonosok legalább 51 százalékos tulajdonát ebben az országban. Egyéb részleteiben, tehát a liberalizációval és a törvénymódosításokban a pontosításokkal természetesen mi is egyetértünk a törvényjavaslat elképzelése ivel. Nagyon fontos a számmező- és címtartománygazdálkodás pontosításával egységes koncepció kialakítása, a hatósági engedélyeztetési eljárások pontosítása, a fogalommeghatározások pontosítása. Természetesen tudjuk azt, hogy ez egy átmeneti törvényjavasla t, egy többször módosított törvényt próbál pontosítani. De ezzel együtt természetesen nagyon várjuk az egységes szabályozást, amelynek szerintünk ki kell terjednie nemcsak a vezetékes, mobiltelefonátvitelre, hanem az adatátvitelre, a kábeltévéhálózatokr a és az internetszolgáltatásokra. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Szólásra jelentkezett Horváth János úr, a Fidesz képviselője. Megadom a szót. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most, amikor a távközlésről szóló törvényt módosítjuk, kívánatosnak látszik néhány olyan gondolat felvetése is, amelyek magabiztosabbá teszik a döntéshozatalunkat. E tekintetben jó néhány gazdaságfilozófiai és gazdaságtörténeti elemet is meg lehet nézni, de sokkal inkább a téma dinamikájá t. Mindjárt az elején egyik módszernek ajánlom annak a kérdésnek a felvetését, hogy most mi is lesz ennek nyomán, ki jár jobban, ki jár rosszabbul. Gondolom, mindig igen jó volna a törvényhozónak egy ilyen szempontra emlékezni. Ki is jár jobban? A fogyaszt ó jobban jár? Azután a gazdasági növekedés jobban jár? Igen, olyan tekintetben igenlő válaszokat adhatunk és fogunk adni, ha arra gondolunk, hogy itt egy olyan szférájával foglalkozunk a gazdasági életnek, ahol a technológiai haladás igen jelentősen csökke nti az előállítás költségét. Tehát a termelés költsége kevesebb, ami nyilvánvalóan átcsatornázandó a használóra, legyen az fogyasztó vagy ipari fogyasztó. Igen, a technológiai haladás ezt meghozza, és ittott ezt tapasztaljuk is. Van azonban egy másik elem , az ipari koncentráció, a monopolisztikus helyzet, amikor egyegy iparágban, jelen esetben a távközlés ágában a monopolisztikus helyzet nálunk és másutt olyan helyzeteket teremt - képviselőtársaim erre utaltak is az utóbbi egykét órában , amikor bizony a monopolista jellegű vállalatnak magasabb a profitja, mint ha nem lenne monopolista jellegű. Nem is megyek bele a részletekbe. Olyan eseteket látunk, hogy egy telefonhívás Budapestről Chicagóba háromszor annyiba kerül, mint Chicagóból Budapestre, vagy két szerháromszor. Szóval az arányok - hogy is mondjam...? - elgondolkodtatóak. Ugye, milyen enyhén fogalmazok?! Azután felvetődik mindjárt a kérdés: lehet ezzel valamit tenni? Igen. Örömmel hallottam a miniszter úr előterjesztéséből és az egész reformjavasla t szelleméből, hogy igen, a piac az az intézmény, az a mechanizmus, amely a versenyt intézményesíti, tehát a monopolistát elgondolkodtatja úgy, hogy továbbítsa a technológiai fejlődés révén elért többletjövedelmet, vagy ha nem, legalábbis annak a veszélye, mint Damoklesz kardja ott függjön a monopolista fölött, hogy ha nem viselkedik úgy, ahogy illik, akkor majd jön a kormány, és valamiféleképpen beavatkozik ebbe a szférába. Tehát örömmel hallom és szeretném, ha képviselőtársaim a törvényjavaslat tárgyalása során ismét visszatérnének a piac önreguláló és - hogy mondjam? - öntisztító, gyógyító szerepére. Hallunk persze olyat, hogy a nagyvállalatra szükség van, mert hiszen bizonyos dolgok nem történhettek volna meg nélkü le. Bell telefonlaboratóriuma a negyvenes évek elején feltalálta a tranzisztort, ami nélkül ez az évszázad nem ilyen lenne.
