Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 15 (63. szám) - Joshua Matza, Izrael állam egészségügyi miniszterének és kíséretének köszöntése - Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
2109 dokumentálják, de a "lehetségesen leghamarabb" biztos, hogy hamarabb kell hogy legyen, mint az utólagos igazolása ennek! Több képviselőtársamnak ezzel a törvényhellyel volt a legnagyobb pro blémája. További problémám az 5. §, amely a betegről szóló információk továbbítását, illetve annak birtoklását engedi meg más személy részére. Ebből a szempontból a törvénymódosító javaslat elég kiterjesztő, hiszen nemcsak a vér szerinti hozzátartozót ille ti, hanem a beteg halála után annak örökösét is, aki nem szükségszerűen vér szerinti hozzátartozója az elhunytnak. De vegyük most csak a beteget, akinek a hozzátartozója jogosult a beteg dokumentációjához való hozzáférésre, ha ez az adat a hozzátartozó éle tét és egészségét fenyegető okból mindenképpen megszerzendő információ. A bizottsági vitában sem sikerült meggyőznünk egymást arról, hogy mi az az állapot és mi az a betegség, amelyikben a beteg dokumentumait korlátozás nélkül megszerezheti a hozzátartozó. Mert ugye honnan tudja meg a hozzátartozó, hogy van olyan adat, amelyikhez neki hozzá lehetne férni vagy hozzá kellene férni? Hiszen bizonyítani kell a hozzátartozónak, hogy neki joga van ehhez az adathoz! Természetesen onnan tudja meg, hogy a betegről an nak cselekvőképessége, súlyos állapota, tudatállapota miatt a beteg beleegyezése nélkül a kezelőorvos a hozzátartozót felvilágosítja. Ezért én azt gondolom, hogy nem eléggé érthető a kritika elutasítása, hogy a kezelőorvos lépjen közbe a megszerezhető adat okhoz való hozzáférésben, mert hiszen a megszerzett adat is a kezelőorvoson keresztül történik. A beteg dokumentációja azonban tartalmazhat olyan adatot is, amely nemcsak a hozzátartozó jogos igényét elégíti ki, hanem azon túlmenően olyan információkat is tartalmazhat, amelyek megismeréséhez, azt gondolom, nem feltétlenül van joga az adott hozzátartozónak. Az előterjesztőnek az emberi jogi bizottságban fellépő képviselőjével szemben az egészségügyi bizottságban az államtitkár asszony az ez irányú kritikánka t elutasította. Ezért én érdeklődéssel várom, hogy a módosító indítványok benyújtása során az előterjesztő melyik változatot fogja képviselni: azte, amelyikben hajlamos a kompromisszumkötésre, vagy azte, amelyikben fenntartja az elutasító álláspontját? A z egészségügyi dolgozó alkalmassága, korlátozott alkalmassága ügyében rendelkezik a 9. §. Ez a szakasz azt a látszatot kelti, mintha az egészségügyi dolgozó eddig alkalmas lett volna feladatának ellátására akkor is, ha egyébként akár egészségi állapota, te sti vagy lelki állapota alkalmatlanná tette volna erre, holott én azt gondolom, hogy maga a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény is szabályozza, hogy mikor láthat el ilyen feladatot akár az egészségügyben dolgozó közalkalmazott. (14.40) A további pa sszusokról Schvarcz Tibor képviselőtársam már szólt, és ezért nem szeretnék rájuk kitérni. Ezek indokoltsága vitatható, tartalmuk nem teljesen pontos. Van azonban egy, amelyre újra és újra szeretnék visszatérni ellenzéki képviselőtársaimmal együtt, ez a 24 . §, a kapacitásszabályozási törvény berekesztése. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy körülbelül ez az a paragrafus, amiért ez a törvénymódosítás a Ház elé került. Kormánypárti képviselőtársaim nem győzik ostorozni a kapacitásszabályozásról szóló tö rvényt, és nincs olyan megszólalás e tárgykörben ebben a Házban, amely ne mondaná el ennek a törvénynek a kártékonyságát, alkalmatlanságát. Ezt a kártékony és alkalmatlan törvényt akarja ennek a 24. §nak a módosítása, ha úgy tetszik, akkor most bebetonozn i. Arról szól ez a 24. §, hogy érvényben maradnak 2000re azok a kapacitások, amelyek az eddigi befogadások körében engedélyezettek voltak, de az indokolt kérések befogadása - legalábbis az eddigi rendszerben - a jövőben már törvényesen nem történhet meg. Azt gondolom, egyszerűbb lett volna, ha csak erről beszélünk; arról, hogy a kormány nem kívánja az egészségügyi szolgáltatórendszer további átalakítását vagy bővítését az indokolt igényeknek megfelelő mértékben sem; hogy a jövőben nem engedélyezi a gondozó i és szakrendelői óraszámok bővítését akkor sem,
