Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 15 (63. szám) - Joshua Matza, Izrael állam egészségügyi miniszterének és kíséretének köszöntése - Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
2108 követelményeinek megfelelő fejeze t, és a kormánypártok ezt nem kívánják módosítani. Kérdeztem, hogy a jelenleg hatályos egészségügyi törvénynek vane olyan fejezete, amit meg kell változtatni, mert a most kormányzó pártok számára elfogadhatatlan. Nem mondtak ilyen törvényhelyet. Tisztelt Képviselőtársaim! Teljesen egyetértek azzal, hogy a törvények ma már nincsenek kőbe vésve, és akár a kor követelményei, akár a szakmai haladás, akár bármilyen más indok előállhat, hogy alapos okunk legyen egy törvényt megváltoztatni. Akkor most kérdezem én , melyik az az indok, amely elég alapos ahhoz, hogy ezt a törvényt most és így változtassuk meg. Ezért most menjünk sorban az általános hozzászóláson, a törvényhelyeken, hogy megtaláljuke benne azt az elrejtett paragrafust, paragrafusokat, amelyek valóban szükségessé tették, hogy 24 szakaszban módosítsuk a jelenleg hatályos törvényt. (14.30) Mondhatnánk persze azt is, hogy 24 szakasz a jelenleg hatályban lévő 247hez képest elég jelentős módosítás, hiszen gyakorlatilag a törvénynek közel 10 százalékát érin ti. De tekinthetjüke ezeket a módosításokat érdemi törvénymódosításnak? A beterjesztők is elmondják, hogy ezeknek nem mindegyike tartalmi, és nem mindegyike olyan, amit olyan rendű és rangú módosító indítványnak kell tekinteni, amelyek feltétlenül most és így kívánkoznak ebbe a törvénybe. Vannak persze más törvényhelyek, amelyek azért kerültek be, mert a beterjesztő úgy találta, hogy nem elég pontosak. Ezekkel nem kívánok vitába szállni, hiszen ezeknek akkor itt helyük van. Persze vannak olyanok is, ahol a törvényalkotó szándéka, a törvényjavaslat leírt betűje és a mi elgondolásaink között lényeges és tartalmi különbözőségek vannak. Az 1. §ban, amelyben a definíciók pontosítása történik meg, a kezelőorvos fogalmának definiál ására tett kísérletet a törvényalkotó. Gyakorló orvosként tudom mondani, hogy igen, léteznek olyan helyzetek, amikor egy beteg állapota megköveteli, hogy a kezelésében egyenrangú résztvevőként vegyen részt több orvos. Ez a jelenleg megfogalmazott szöveg az onban többek között arra is alkalmas - nemcsak az orvosok beteggyógyításának egyenrangúságát jelöli meg , hogy adott esetben a felelősség kérdését elmossák. Én azt gondolom, hogy a törvénymódosítás indoklásában az a tény, hogy a terápiás terv készítése és a terápiás beavatkozások sorában mondja ki a "kezelőorvosok" definíciót, azzal a következménnyel is járhat, hogy nem fogjuk tudni feloldani azt az ellentmondást, amikor a kezelőorvosok egymással szakmailag konkuráló vagy ellentmondó terápiás javaslatot va gy terápiás tervet készítenek. Én tehát ebben az esetben nem a kezelőorvosoknak azt a definícióját szeretném kifogásolni, amelyik azt mondja, hogy egy adott beteg kezelése megkívánja, hogy több orvos is a kezelője legyen egy betegnek, hanem hogy ebben az e setben nem mondja meg, hogy ki az az orvos, aki ezt az orvosteamet, amely a beteg kezelésével foglalkozik, akár a terápiás tervek, akár a terápiás beavatkozások esetén, vezényelni fogja. Az egészségügyi dolgozó definíciójának a kritikáját már ellenzéki kép viselőtársaim megadták, ezért én azokra - mivel azokkal teljes mértékben egyetértek - nem szeretnék kitérni. Nagyon fontosnak tartom a törvénymódosítás 3. §ában a korlátozó módszerek és eljárások alkalmazását, amelyet a törvényalkotó szándéka szerint úgy kell érteni, hogy vannak helyzetek, élethelyzetek, amikor ez a korlátozó rendelkezés életbe kell hogy lépjen a beteg érdekében, és ennek az elrendelésének a dokumentálása halasztást szenvedhet a beteg érdekében. Ezért hát a dolognak ezzel a részével tartal milag egyetértek - véleményem szerint a megfogalmazása jelent valóságos kockázatot a beteg számára. Mert az számomra nem elfogadható, hogy nincs korlátozás abban az ügyben, hogy az alkalmazás befejezésével visszamenőleg fogja megindokolni az elrendelt korl átozás indokoltságát, és bizonyítja annak jogosságát. Ezért tisztelettel kérem az előterjesztőt, fontolja meg a véleményünket, amely találkozik a betegjogi szervezetek véleményével is! Noha lehetséges, hogy a korlátozás a beteg érdekében hamarabb kell hogy megtörténjen, vagy azzal egy időben, amikor ennek az elrendelését
