Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 15 (63. szám) - Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
2096 hiszen ha ő akarja, hogy a hozzátartozój a megismerje a dokumentációt, akkor megadja a felhatalmazást, és a dolog a hatályos törvény szerint kezelhető. Azt gondolom, hogy valahol nagyon máshol kell keresnünk ennek a törvénymódosításnak a motivációját. Végül is a legszívesebben azt látnám, ha ettő l a szándéktól az előterjesztő elállna, és elhagyná ezt a javaslatot. (12.20) De az egészségügyi bizottság ülésén nem mutatott erre készséget, ellentétben azzal, amit az emberi jogi bizottság előadója állított, hogy ott tulajdonképpen kompromisszumkészen á lltak a kérdéshez. Én is azt gondolom, hogy kompromisszumot kellene keresni, és ez a kompromisszum legfeljebb abban az irányban található meg, hogy az adatokba ne a hozzátartozó, hanem a hozzátartozó kezelőorvosa tekinthessen be - ugye, tisztelt képviselőt ársaim, érzik a különbséget , és hogy a hozzátartozó kezelőorvosa is csak nagyon indokolt esetben. Csak akkor, ha erre kifejezetten gyógyítási érdekből van szükség; csak akkor, ha ez elengedhetetlenül szükséges, hogy egészen pontos legyek, ha ezek az adat ok más módon, más eszközökkel nem szerezhetők meg. Például ha nem szerezhetők meg szűrővizsgálattal vagy genetikai teszttel, akkor lehet ezt az utat járni. Akkor jár el korrektül az előterjesztő, ha a kezelőorvos adja az információt a hozzátartozónak, tehá t nincs közvetlen felhatalmazás, amire a törvénymódosítás szellemében a hozzátartozónak lehetősége nyílik. De még nagyobb gond van ugyanennek a szakasznak a (11) bekezdésével, ahol sürgős szükség fennállása esetén annak időtartama alatt a 16. § (1)(2) bek ezdései szerinti személyek jogosultak az egészségügyi dokumentációba való betekintésre, illetve másolatkészítésre. Tisztelt Képviselőtársaim! Semmi, de semmi nem indokolja, hogy sürgős szükség esetén erre a betekintésre sor kerüljön. Ugyanis a sürgős szüks ég az egészségügyi törvényben gyakorlatilag az életveszélyt jelenti. Életveszély esetén pedig az orvos dönt a szükséges beavatkozásról; ezt az egészségügyi törvény nagyon körültekintően meghatározza. Életmentő beavatkozásnál az orvosnak nem kell a beteg va gy az ő képviseletében járó személy beleegyezését kérnie a kezelés megkezdése előtt. Márpedig a beleegyezés jogának gyakorlása lehetne az egyetlen komoly érv amellett, hogy a hozzátartozó az adatokat megismerje. Következésképp az egész (11) bekezdést indok olt kivenni a szövegből. Nagyon eltelt az időm, sok mindent nem tudok szóba hozni, talán a részletes vitában erre majd lesz lehetőség. Nem értem, hogy a zárórendelkezések között miért kell eldugni egy olyan javaslatot, hogy a Nemzeti Egészségügyi Tanács fe ladatköre szűküljön. Úgy van eldugva, hogy tényleg csak az a képviselő veszi észre, hogy van ilyen szándék, aki az utolsó bekezdésig, hivatkozási pontig átböngészi még a zárórendelkezéseket is. Nem értem, hogy miért ezt a megoldást választotta az előterjes ztő ahelyett, hogy elénk állt volna - ahogy erre Kökény Mihály utalt előttem - azzal, hogy módosítsa a parlament a finanszírozási normatívákról, az ellátási kötelezettségről szóló 1996. évi LXIII. törvényt, hiszen valóban ez a legizgalmasabb részlete ennek a törvénymódosításnak, itt derül ki, hogy 2000ben maradnake azok a kapacitáslekötési megállapodások, amelyek az előző évben, tehát 1999ben érvénybe léptek. Ez olyan kérdés, amit a parlamentnek érdemes lenne vitatni, olyan szándék, amivel hangsúlyosan k ellene a tárcának előállni, ha megérlelődött benne az elhatározás. Mindent egybevéve azt gondolom, hogy erre a törvénymódosításra itt és most bizonyosan nincs szükség. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Sz ólásra következik Csáky András úr, az MDF képviselője. Megadom a szót. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ember egészsége romlandó ugyan, ám legalább az egészségügyi törvények maradandóak s zoktak lenni - legalábbis az elmúlt száz év során. Most mégis azt tapasztaljuk, hogy módosítani kell egy olyan egészségügyi
