Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 15 (63. szám) - Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
2097 törvényt, amely nem egészen egy éve, sőt egyes rendelkezései alig több mint három hónapja léptek hatályba. Igaz, hogy a módosítás - az előterjesztő szerint - közepes terjedelmű csupán, ám kétségtelen, hogy az előző parlament ebben a kérdésben sem alkotott maradandót. Ez itt most nem kicsinyes politikai megjegyzés, hanem annak a beismerése, hogy nem is alkothatott maradandót, hisz az em beri élet olyan területéről van szó, mely a legdinamikusabban fejlődik, és ezért az ezzel kapcsolatos törvénykezéssel szemben időnként jogosan merül fel a változtatás igénye. A módosítás szükségességét az előterjesztő több szempontból is indokolja. Ezek eg yike az Európai Unióhoz való csatlakozásunkból eredő jogharmonizáció igénye, azonban sokkal inkább az a módosítás valódi oka, hogy az élet szerencsére nem igazán hajlandó alkalmazkodni az íróasztalnál kiagyalt jogszabályokhoz. Vagy ahogy ezt Goethe, a poli hisztor költő, politikus már szintén elég régen mondotta, igaz némi képzavarral: "Szürke minden elmélet, de zöld az élet aranyfája." A ma hatályos egészségügyi törvény ugyanis számos kérdésben megpróbált a jövő században talán megvalósítható igényeknek és elvárásoknak megfelelni, melyek feltételei azonban a jelenlegi elnyomorodott egészségügyben korántsem biztosítottak. Ezután két dolgot tehetünk. Az első lenne szívem szerint való, nevezetesen az, hogy az egészségügyi rendszert igazítjuk a törvényhez, amire azonban sajnos nincs elég pénzünk. A másik, hogy a törvényt szabjuk át úgy, hogy a legfeltűnőbb hiányok, lyukak eltűnjenek. Az előterjesztés erre tesz kísérletet. Ezen belül a módosítások egy része azt célozza, hogy a törvény alkalmazója egyáltalán megért se, mi a feladata. Ezért kísérli meg például a kezelőorvos az egészségügyi szolgáltatás meghatározások eddiginél pontosabb megfogalmazását - reméljük, az eddigieknél sikeresebben. A lényegesebb módosítások viszont egy kérdéskör köré csoportosíthatók. Azt l ennének hivatottak szabályozni, hogy az egyén és a közösség jogai és érdekei hogyan viszonyuljanak egymáshoz, vagyis mekkora védettséget élvezzenek a személyes szabadságjogok, az egyén önmagáról való rendelkezésének jogai a közösség jogaival szemben. A két érdek ellentétének egyensúlyáról szól az egészségügyi dokumentumokhoz való hozzáférés, a művi meddővé tétel, a kórboncolás mellőzése, a kezelőorvos beteggel szemben alkalmazott korlátozó intézkedési lehetősége, adott esetben magának az orvosi hivatás gyak orlásának korlátozása, a szerv- és szövetátültetés feltételeinek szabályozása, sőt a kórházi felügyelőtanácsok létrehozásának szabályozása is. Miután ezekben a kérdésekben általános emberi és társadalmi viszonyok szabályoztatnak, eligazításként az ugyancsa k általánosan elfogadottnak tekinthető normát javasolja a Magyar Demokrata Fórum, mely szerint az egyén szabadságjogai addig terjedhetnek, ameddig mások szabadságát nem érintik. Ennek az alapján próbálom megvizsgálni a módosítás néhány kérdését. Az egészsé gügyi dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos módosításokat az 5. § tartalmazza. A (9) bekezdés szerint a beteg közeli hozzátartozója életét és egészségét fenyegeti okok fennállása esetén betekinthet a dokumentumokba, illetve azokról másolatot készí thet. A civil szervezetek mindannyiunkhoz eljuttatott észrevételeivel teljesen egyetértve szükséges az orvosi titoktartás kiterjesztése ilyen esetben erre a hozzátartozóra is. (12.30) A következő bekezdés a beteg halálát követően teszi lehetővé a betekint ést és - itt már saját költségre - a másolatkészítés jogát. A törvényalkotó itt már nem szűkíti a kört, azaz nem az életet és egészséget veszélyeztető okokra hivatkozik, bár szándéka nyilvánvalóan ebben az esetben is ezt a célt szolgálja, hisz előfordulhat , hogy az elhunyt például olyan fertőző betegségben szenvedett, melynek hosszú lappangási ideje miatt a hozzátartozó saját élete veszélyeztetéséről csak az elhunyt beteg adatainak ismeretében szerezhet idejében tudomást.
