Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 24 (58. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A kötelező sorkatonai szolgálat felváltása önkéntes és hivatásos hadsereggel és Magyarország NATO-csatlakozása" című politikai vita - VARGA ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1431 egy hírlapi kacsa, elnézést kérek, nem vagyok honvédelmi szakértő, majd vagy bólogatnak, vagy fejet ráznak képviselőtársaim, de úg y olvastam és hallottam - a katonai térképeken az ellenség színe a vörös lesz. (11.00) Ez, úgy gondolom, valami cezúrát azért jelent az ország számára, és végérvényesen lezár egy korszakot. Azt mondtam - és néhány percet erre is szeretnék fordítani , hogy talán geopolitikai helyzetünket és történelmünket is elő kellene hívni, hogy mi történt itt, különösen ebben az évszázadban. Lakonikus rövidséggel azt mondanám, hogy a XX. század nem a magyarság évszázada volt. Nemcsak arra gondolok, hogy volt itt két ves ztes világháború, volt itt egy nyilas és egy orosz megszállás, hanem arra is gondolok, hogy 1920. június 4én volt egy trianoni békeszerződés, melynek traumája a mai napig, különösen ebben a Házban, itt él közöttünk. Ennek a traumának a következményei nemc sak azért negatívak, mert az ország elvesztette területének kétharmadát és magyarul beszélő polgárainak egyharmadát, hanem azért is, mert az ország, a nemzet törékennyé és kiszolgáltatottá vált ebben a térségben. Azoknak a magyarjainknak, akik ma, most a V ajdaságban élnek, akiket kényszersorozással visznek be, és azoknak a magyaroknak, akik a Felvidéken, Erdélyben vagy a Délvidéken, Horvátországban élnek, úgy gondolom, az új évezredben és az új évszázadban valami védernyőt kellene a magyar alkotmányból köve tkezőleg biztosítani. (Szabados Tamás: Ezt ki kéne fejteni!) Ez is a mi dolgunk, ennek a Háznak, ennek a kormánynak a feladata! Tisztelt Országgyűlés! Ha a cím első részét röviden kellene megválaszolnom, akkor azt mondanám, hogy nem, nem és nem. Ha pedig a ktualizálom a dolgot, akkor fellapozom a legnépszerűbb napilap címoldalát, és azon azt látom, hogy "NATOparancs légitámadásra". Valóban ez a legfontosabb kérdés ma az országban, ez foglalkoztatja a polgárokat, ez foglalkoztatja a katonákat, sajnos, nem az foglalkoztatja, hogy itt defetista nyilatkozatokat tegyünk. De ha kinyitom az újságot a 12. oldalon - és minden elismerésem a Szabad Demokraták Szövetségéé , egy hatalmas cikk jelent meg - és irigylem is a képviselő urat : "Csak az jöjjön katonának..." címmel, és négy hasábon keresztül Fodor Gábor előző felszólalását olvashatjuk - én már olvastam is - a Népszabadságban. Bizonyos proporcionalitás, bizonyos arányosság is szükséges lenne, és úgy gondolom, most nem kell senkinek arról beszélni, hogy Magyaror szágon nincsen sajtószabadság, vagy hogy bizonyos politikai erők túldimenzionálják a dolgot. E tiszteletreméltó kezdeményezéssel, hölgyeim és uraim, nekem a legnagyobb bajom a következő: népszerű dologe fiataljainknak azt mondani, hogy nem kell elmenni so rkatonának? Népszerű dologe azt mondani az édesanyáknak, különösen azoknak az anyáknak, akiknek a fia valamikor valamilyen balesetet szenvedett, hogy a gyerek vagy a következő gyerek nem megy sorkatonának? Népszerű dologe egyetemistáknak azt mondani, hog y mehetsz egyetemre mindjárt, nem kell egyetlen hónapot sem sorkatonai szolgálatban letölteni? (Zaj. - Közbeszólások az SZDSZ padsoraiból: Nem is így van! - Dr. Kis Zoltán: Másképpen van, István!) Népszerű dologe egyik pillanatról a másikra azt mondani fi ataljainknak, mindenfajta feltétel nélkül, hogy Magyarországon professzionális hadsereg lesz, nincs semmi szükség arra, hogy itt bárki katonai szolgálatot teljesítsen? Én úgy gondolom, hogy népszerű dolog! Én úgy gondolom, hogy ha a politika vagy a politik ai pártok csak a népszerűséget hajhásznák, akkor a Fidesznek ajánlanám elsődlegesen, hogy ezt kellett volna meglovagolni, biztos, hogy több tízezer vagy több százezer szavazatot lehetett volna szerezni. Úgy gondolom azonban - és erre miniszter úr is utalt , hogy ha komolyan veszi a kormány a kötelezettségét, komolyan veszi az alkotmányban írt kötelezettségét, akkor ez a kérdés most, kedves képviselőtársaim, egyáltalán nem aktuális.
