Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 24 (58. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A kötelező sorkatonai szolgálat felváltása önkéntes és hivatásos hadsereggel és Magyarország NATO-csatlakozása" című politikai vita - VARGA ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1430 Megadom a szót Varga Istvánnak, az MDFképviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak. VARGA ISTVÁN , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Bár az előttem felszólaló szabaddemokrata képviselő vitára ingerel, de úgy gondolom, hogy kell egy kis idő, néhány perc, h ogy lehiggadjak, ezért mondandómat másképpen, az eredeti felszólalás alapján szeretném folytatni. (Moraj az SZDSZ padsoraiban.) Lányi képviselő úr elemezte már, hogy a mai politikai vitanap címe "A kötelező sorkatonai szolgálat felváltása önkéntes és hivat ásos hadsereggel és - nagyon pontosan megfogalmazva - Magyarország NATOcsatlakozása". Úgy gondolom, hogy ebben a Házban nincs vita közöttünk, sem a kormánypárti, sem az ellenzéki képviselők között, hogy szerencsés helyzetben van ma Magyarország. Szerencsé s helyzetben van azért, mert hosszú évszázadok után végre ez az ország révbe ért, és végre nem kell attól félnünk - most már NATOtagként , hogy az ország elveszti függetlenségét és szuverenitását, nem kell attól félnünk, hogy ismét idegen katonák szálljá k meg hazánkat, nem kell attól félnünk, hogy az ország biztonsága bármilyen történelmi szituációban is veszélybe kerül. Azt hiszem, hogy a mai nap és a tegnap éjjeli történések, a délszláv válság világosan és egyértelműen azt a következtetést vonja le szám unkra, hogy a legjobb pillanatban - talán a legeslegjobb pillanatban - került az országra a NATO védernyője. Megmondom önöknek őszintén, hogy egy kicsit csodálkoztam is, hogy ma a Magyar Országgyűlésben, egy délszláv válság kellős közepén arról folyik az o rszág Házában a vita, hogy kelle hadsereg, vagy nem kell hadsereg. (Közbeszólások az SZDSZ soraiból: Nem erről szól a vita. - Hazudsz!) Nagyon örülök annak, hogy itt van a vezérkar, hogy van Magyarországnak katonasága, és nagyon örülök annak, hogy nem kel l félnünk, hogy ez a délszláv válság, ez a tűzfészek kiterjed hazánkra, Magyarországra. (Dr. Fodor Gábor: Menjen haza, ha nem tudja, hogy miről van szó!) Ha szabaddemokrata képviselőtársaim, nagyon helyesen, a vitanap második részében a NATOcsatlakozást emelték ki, akkor, úgy gondolom, ezen a napon és ezen a helyen valóban illik egy kis történelmi visszatekintést tennünk, hogy hogyan jutottunk el a NATOtagsághoz, és talán - és ebben lehet, hogy vita van közöttünk - arról is kellene szólni, hogy milyen Ma gyarország geopolitikai helyzete, hol van, hol volt ez az ország Európában (Csige József: Ezt senki nem tudja, várjuk a fejleményeket.), és hogy az ország geopolitikai helyzete a későbbiekben befolyásoló tényező lesze vagy sem. Ma nagyon egyszerűen, nagyo n könnyedén azt mondjuk, azt írják: NATOtagok lettünk, megérdemeltük, egyenes következménye ez a magyar külpolitikának. Úgy gondolom, aki ismeri a magyar történelmet, az tudja, hogy sokkal nehezebb, sokkal hosszabb és sokkal nagyobb áldozatokkal járó foly amat volt ez, mint hogy elintézzük egy mondattal, hogy a NATO tagjai lettünk. Nagyon emlékszem még arra, amikor Antall József miniszterelnök a Varsói Szerződés felbontásáról beszélt, milyen újságcikkek és milyen politikai vélekedések jelentek meg. Nagyon j ól emlékszem arra, hogy többször megkérdőjelezték a miniszterelnök úr döntését, megkérdőjelezték a kormány döntését, holott ma már világos és egyértelmű, hogy ez a tett és ez a történelmi lépés döntően hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország a NATO tagja lehe tett. (Bauer Tamás: Fordítva volt!) Az is tény, hogy 1991. október 28án Antall József volt az a miniszterelnök, egyedül a volt Varsói Szerződés tagállamai közül, aki részt vett a NATO miniszteri értekezletén, és Antall József világosan és egyértelműen elm ondta, hogy az európai integráció nincs atlanti, transzatlanti gondolat nélkül. Világosan és egyértelműen elmondta Antall József, hogy az európai stabilitás záloga a NATO. Nem vitatom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a rendszerváltozást követő Hornkormány és, azt hiszem, minden józan politikai erő konszenzust teremtett abban a kérdésben, hogy valóban a NATOtagság biztosítja hazánk polgárainak számára azt a védernyőt, amely hosszú történelmi hányattatás után végérvényesen lezárt egy korszakot ebben az orsz ágban, végérvényesen lezártuk a múltat. Mosolyogva, de megnyugvással vettem tudomásul, hogy most már - és lehet, hogy ez csak
