Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 24 (58. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A kötelező sorkatonai szolgálat felváltása önkéntes és hivatásos hadsereggel és Magyarország NATO-csatlakozása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GYURICZA BÉLA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1417 vonatkozó szűk elképzelés készült az akkori ellenzék egyet nem értésével, egy elképzelés, amelyet akkor úgy neveztek, hogy a Magyar Honvédség hosszú és középtávú technikai fejlesztése, amely többek között a haderőnemek, a sorozott hadsereg kérdéseit érintette. Ezt követően 1995től számos hazai tudományos intézményt - így a Magyar Tudományos Akadémiát, az összes tudományos kutatóintézetet, a közgazdaságga l, vagy más területekkel, témákkal foglalkozó akadémiákat, kutatóintézeteket - bevontunk a vizsgálatba. Ebben az időszakban zajlott a honvédelmi tárca által felkért átvilágítás a Német Szövetségi Köztársaság részéről, majd pedig az Egyesült Királyság függe tlen intézményének, valamint számos nemzetközi, a Red Corporation, a Columbia Egyetem és más egyetem által végzett átvilágítás, amely egyetlen célt szolgált, azt, hogy hogyan lehet a középeurópai államok biztonsági, védelmi politikájához megfelelően hitel es, reagálóképes, az adott körülmények között interoperabílis védelmi erőt kialakítani. Ekkor jutott el hazánk - a külföldi és hazai együttes történelmi tapasztalatok elemzésén, számos hazai tanácskozáson keresztül - a megfelelő következtetések levonására, amelyre egy kegyetlen lecke tanította meg a magyarokat: a délszláv válság. A végkövetkeztetés az volt, hogy ebben a térségben ma még egyetlen nemzet sem mondhat le önálló nemzeti védelmi képességének a megteremtéséről, amelybe beletartozik a hadköteles so rkatonai szolgálat, valamint az új kihívásoknak megfelelő profi haderő kialakítása annak minden követelményrendszerével együtt. Engedtessék meg, hogy e követelményrendszerből néhány dolgot ismertessek. E követelményrendszer alapja az - szóltak a tanulmányo k, s tekintettel az idő rövidségére, nem akarom minden elemét felsorolni , hogy minden nemzetnek legyen saját hadserege. Most, hogy a NATO tagjai lettünk, végre tisztázódott, hogy nem a NATO védernyője véd meg bennünket, hanem mi a saját nemzeti védelmi k épességünket visszük e szövetségbe, és e kettő együttesen képezi az adott szervezet kollektív külbiztonsági és védelmi politikájának, stratégiájának katonai védelmi erejét. Ezért valamennyi nemzetnek rendelkeznie kell fő védelmi erőkkel, valamint kiegészít ő védelmi erőkkel. A NATO új védelmi stratégiai koncepciója április 24én megjelenteti, hogy rendelkezni kell - erre sajnos a múlt év őszén élő példa volt, tisztelt képviselőtársaim, a szlovák, az ukrán, a magyar és a román nemzeti katasztrófa az árvízzel és a hóval - a polgári veszélyhelyzetet együttesen elhárítani képes olyan erőkkel, amelyek képesek a preventivitásra, a lakosság életének és vagyontárgyainak a mentésére. Amikor erről szólok, egy mondat erejéig érintenem kell a határőrséget. (9.50) A határ őrség a fegyveres állományba a magyar alkotmány szerint ma még beletartozik, de feladatai 99 százalékában éppen az európai integrációból adódóan olyan rendészeti jellegűek, hogy így is teljesítőképességének határa fölött van, elsősorban anyagi, másodsorban felkészítési gondok miatt. Végül engedtessék meg, hogy a nemzetközi tapasztalatokból néhány dolgot önök előtt felvetítsek. Elhangzott a miniszter úr expozéjában, hogy jelenleg a 19 NATOállamból 6 NATOállam hivatásos haderővel rendelkezik, egy NATOállam , Izland nem rendelkezik, következésképpen 12 NATOtagállam a hadkötelezettség alapján történő felkészítést és kiképzést tartja fontosnak. Engedtessék meg egy példán keresztül érzékeltetni, hogy mit jelent ez. A londoni stratégiai kutató intézet "1998'99 Military balance" című anyagából idézem, hogy Magyarországon az egy katonára fordított évi összeg 13 500 dollár, az Egyesült Államokban, amelyben hivatásos haderő van, ennek 18szorosa, NagyBritanniában 16szorosa, és az a belga haderő, amelyik most tér á t a hivatásos hadseregre - természetesen egy átmeneti, ötnyolc éves időszakban , pedig hatszor többet fordít egy katonára egy évben ahhoz, hogy hivatásos haderő legyen.
