Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 24 (58. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A kötelező sorkatonai szolgálat felváltása önkéntes és hivatásos hadsereggel és Magyarország NATO-csatlakozása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - JUHÁSZ FERENC, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1418 E rövid áttekintés után engedjék meg, hogy egy gondolat erejéig szóljak arról, hogy a mikor a magyar kormány a magyar parlament elé terjesztette kormányprogramját, akkor megfogalmazta, hogy a sorkatonai szolgálati időt mi az elkövetkezendő négy évben szeretnénk olyan hat hónapra csökkenteni, amely hat hónap lehetővé teszi egy 70 százalék kö rüli hivatásos és profi hadsereg létrejöttét, éppen a nemzetközi kötelezettségek teljesítése folytán, és egy 30 százalékos folyamatos, csak kiképzéssel foglalkozó... Tessék elmenni, és megnézni, hogy ma mivel foglalkoznak a kiképzőbázisokon katonáink; háro m hónap alatt, abban az esetben, amit a kormányprogramban rögzítettünk, hat hónap alatt, 120 kiképzési nappal megfelelő felkészítést tudunk adni arra a szolgálatra, amelyet a tisztelt előterjesztők nagyra becsülnek. Ez pedig az élethez való jog, aminél meg határozó, hogy akitől azt követelem, hogy a bajban teljesítse állampolgári kötelezettségét, teremtsem meg számára a feltételt, hogy életben maradhasson, és másokat segíthessen. Befejezésül engedtessék meg, hogy nagyon röviden csak a szomszédos országokra u taljak. Szlovénia kivételével a Magyar Köztársaságot ma a fegyveres erők hadrafoghatósági összes mutatóit tekintve általában másfélszerkétszer, de néhány állam esetében tízszer nagyobb képesség jellemzi. (Sic!) Végül egy utolsó kép, hogy körülbelül 2010r e milyen haderőt képzelünk el. Egy olyan haderőt, amely a hadkötelezettség alapján háborús körülmények között sorozott, békében hivatásos és szerződéses, a magyar társadalom által erkölcsileg megbecsült, elfogadott; a magyar kül, biztonság- és védelempoli tika, valamint a gazdasági stratégia lehetővé tette, hogy egy korszerű, a NATO és az euroatlanti integráció középmezőnyében valamennyi követelménynek tisztességgel megfeleljen. Még egy mondat befejezésül: sajnálom, hogy azok a kollegák, akik előterjesztet ték ezt a javaslatot, '90től '94ig, a '94. évi választások előtt úgy fogalmaztak, hogy az, hogy a magyar haderő, amely reálisan megoldotta a délszláv válság kezelését konfliktus nélkül, tulajdonképpen nem kormányzati eredmény, majd '94től '98ig minden erőfeszítésünk ellenére nem sikerült konszenzust teremteni. Végül két dátumot engedjenek meg: önök is elfogadták '97. július 15én a madridi politikai nyilatkozatot, sőt '98. december 28án a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikai alapelveit, am elyekben rögzítve van mindaz, amiről itt történelmi áttekintésként és külföldi tapasztalatként szóltam. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Juhász Ferencnek, az MSZPképviselő csoport nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak. JUHÁSZ FERENC , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A héten két fontos eseményre kerül sor a magyar parlamentben, két politikai vitanapra; azt gondolom, hogy témáját tekintve mind a kettő nagyon fontos társadalmi kérdéseket érint. Igaz ez a mai napra is, még akkor is, ha a képviselői jelenlét ezt nem igazolja föltétlenül vissza, hiszen ma Magyarországon kevés olyan család, kevés o lyan réteg található, amely valamilyen módon e kérdéskörben ne lenne érintett, amely valamilyen módon ne találkozott volna már sorkatonával, a családból valaki ne teljesített volna sorkatonai szolgálatot, legyen az unoka, rokon, testvér, barát. Történelmi pillanat a mai nap a koszovói válság miatt is, mert hiszen ez a vita tegnap és tegnapelőtt vélhetően más hangsúlyt kapott volna, mint ma, és azt gondolom, hogy holnap és holnapután talán ismételten más hangsúlyt kaphat, illetve kap az e témakörről való gon dolkodás, amit mindenféleképpen figyelembe kell vennünk, ami, azt hiszem, kormánypárti és ellenzéki képviselőt bizonyos értelemben önmérsékletre, illetve felelősségvállalásra szólít föl.
