Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 9 (47. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi ... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. NAGY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
142 Semmilyen módon nem illeszkedik ebbe a sorba azonban néhány nagyobb jelentőségű, illetve nagyobb terjedelmű módosításra vonatkozó javaslat, amelyek túlmutatnak a valóban szükséges változtatásokon, és minden különösebb koncepcionális végiggondolás és megokolás nélkül, ennek mellőzésével kerültek a törvényjavaslatba. Ilyennek tekinthető a 2. §, azaz a kollektív szerződés fogalomkörébe tartozó egyes kérdések üzemi megállapodásban történő szabályozásának lehetővé tétele; ilyennek tekinthető a 7. § (2) bekezdése, azaz a nyugdíjra jogosulttá váló munkavállalók hátrányos megkülönböztetése a f elmondási indokok mellőzhetősége folytán, amely egyébként - csak mellesleg jegyzem meg - ellentmond a hátrányos megkülönböztetés munkatörvénykönyvi általános tilalmának. Ilyennek tekinthető a 14. §, amely akár csekély súlyú dolgozói jogsértés esetén is ará nytalanul súlyos anyagi következményeket helyez kilátásba, lényegében bírságot ró ki, amely egyébként ütközik a pénzbírság kirovásának tilalmára vonatkozó szabályokkal. Ilyennek tekinthető a 18. §, amely a leltárfelelősség új szabályaival ismeretlen okból előálló hiány, azaz tényleges munkavállalói károkozás hiánya esetén is kollektív anyagi felelősséget irányoz elő; vagy a 28. § (3) bekezdése, amely az egészségügyi dolgozók esetében lehetővé teszi az ügyelettel kapcsolatos külön szabályozást, adott esetben természetesen a dolgozók hátrányára. Félreértés ne essék, tudatában vagyunk annak, hogy a munka törvénykönyve alkalmazásának tapasztalatai számos ponton felvetik a változtatás szándékát és lehetőségét, és még csak azt sem vitatom e helyütt, hogy a felsoro ltak között is van ilyen. Azt azonban a leghatározottabban állítom, hogy a fentiekben érintett, illetve a javaslat által nem érintett, de változásra váró szabályok olyan természetűek és olyan léptékűek, hogy módosításuk csak egy átfogó, koncepcionálisan is megalapozott módosítás keretében képzelhetők el. Enélkül ugyanis a tervezett változtatások iránya és tartalma abszolút esetleges, nincs rá semmi garancia, hogy beleilleszthetők egy későbbi, átfogó módosítás logikájába. Semmilyen észérv nem szól a mellett tehát, hogy az egyébként valóban szükséges módosításokon túl most, ebben a pillanatban az Országgyűlés ilyen természetű módosításokat eszközöljön a munka törvénykönyvében. Sajátos módon ezt támasztotta alá Babák Mihály képviselő úr megszólalása is, aki elm ondta, amit mi is tudunk, hogy a kormány egyébként készül a munka törvénykönyve átfogó módosítására. Akkor az a kérdés, hogy miért kell elébe menni rendszerértékű, a munka világán belül alapvető jelentőségű módosításokkal, ha úgy tetszik, egy lopakodó törv énymódosítással ennek az átfogó szabályozásnak. Persze lehet, hogy tévedek, hiszen e javaslatoknak van bizonyos kitapintható logikája, irányultsága, mert egyfelől nyilvánvalóan egyoldalúak, csak a munkavállalókat, illetve azok szervezeteit érintik, illetől eg úgy is mondhatnám, hogy munkáltatópártiak, másodszor a jelenleg érvényes szabályokhoz képest kisebb vagy nagyobb mértékben hátrányosak a munkavállalók számára. (11.00) Végül, de nem utolsósorban lényegüket tekintve a szakszervezetekkel szembeni szabályo kat - legalábbis hátrányukra vonatkozó szabályokat - fogalmaznak meg. Szeretném alátámasztani és megindokolni mindhárom állításomat. Ami az egyoldalúságot illeti, a korábbi módosítások során a kormány, vagy ha úgy tetszik, a kormányok, ha nem is mindig tel jes sikerrel és osztatlan megelégedésre, de legalábbis törekedtek arra, hogy a munkavállalókat és a munkáltatókat érintő szabályozás, illetve ezek változása egyfajta egyensúlyban legyenek. Ebből fakadóan érdemi lehetőség kínálkozott a munkavállalók és a mu nkáltatók részéről az érdemi mérlegelésre. Ennek a lehetősége a mostani javaslattal összefüggésben teljes mértékben hiányzik, és ez az előterjesztés ennyiben is példa nélkül áll a munka törvénykönyve által érintett szabályozások, illetve módosítások történ etében. Másrészről az is nyilvánvaló, hogy a javasolt módosítások nemcsak egyoldalúan, de hátrányosan érintik a munkavállalókat. Általában nézve szigorodnak a szabályok, súlyosbodnak a szankciók például a leltárfelelősség újraszabályozásánál vagy a munkavi szony munkavállaló részéről történő jogellenes megszüntetése esetén. Növekszik a munkavállaló kiszolgáltatottsága például az
